Elnyeli-e a Jupiter Nagy Vörös Foltja az év elején keletkezett kistestvérét?

1536

Naprendszerünk óriásának "felszíne" mindig is számos érdekességgel szolgált a figyelmes tekintetek számára: a sötét sávok és a világosabb övezetek gyakran változtatják formájukat, s néha egészen érdekes és szokatlan alakzatokat szülnek. Március elsején észlelték először a Nap mögül előbukkant Jupiter látszó felszínén a furcsa foltot, amely nagy mértékben hasonlított a Nagy Vörös Folthoz (Great Red Spot, GRS), illetve a két évvel ezelőtt vörösre váltott BA oválra (Kis Vörös Folt, Vörös Folt Junior). A harmadik vörös folt (egyesek ezt hívják Kis Vörös Foltnak) érdekessége, hogy a Déli Tropikus övezetben (STrZ) nagyon ritkán fordul elő hasonló.

Foltok és oválok a Jupiter felszínén még május elején a Hubble Űrtávcső felvételén [M. Wong és I. de Pater/UC Berkeley].

A kisebbik folt születése óta elkerülhetetlenül sodródott a nála hatalmasabb "rokon" felé. A kíváncsian figyelő szak- és amatőrcsillagászok kedélyét is borzolta a találkozás lefolyása és várható kimenetele. A végzet július 3-án érkezett el a kis folt számára, amikor is sikertelenül próbált "elslisszolni" a Nagy Vörös Folt és BA jelű ovál között.

Június 30-án, 15h41m UT-kor még jól elkülönül a három folt a Jupiteren [Isao Miyazaki].

A július 5-én, 14h28m UT-kor készült felvételen látszik, amint a kis vörös folt megpróbál bepréselődni a két másik alakzat közé – egyenlőre bizonytalan sikerrel [Isao Miyazaki].

Jelenleg nem tudjuk pontosan a kis folt további sorsát. Fantasztikus részletességű, amatőrcsillagászok által készített CCD felvételek arra utalnak, hogy esetleg túléli a találkozást, ugyanis a folt kevéske anyaga átkerülhet a Nagy Vörös Folt másik oldalára. Minden bizonnyal érdemes lesz tehát távcsövünket a Jupiter felé fordítani a következő napokban: a Sagittariusban – és a Nappal éppen szembenállásban – tartózkodó bolygóóriás egész éjjel megfigyelhető, bár hazánkból az alacsony horizont feletti magassága miatt nehéz megfigyelni az apróbb részleteket.

Természetesen nem csupán maga a látvány érdekes: hasonló jelenségek bepillantást engednek nyerni a Jupiter légkörének összetételébe és dinamikájába. A BA jelű ovál például 2000 márciusában jött létre három kisebb fehér ovál összeolvadásából, amelyek még a múlt század 30-as éveiben keletkeztek. Philip S. Marcus (Berkeley Egyetem) szerint pont akkor kezdődött a Jupiter – feltevése szerinti – 70 év hosszú globális klimatikus szakasza, amely jelentős éghajlati átrendeződéssel, az áramlatok instabilitásával, új örvények keletkezésével járt – akárcsak az elmúlt néhány évben.

Forrás: Sky & Telescope

Hozzászólás

hozzászólás