A Jupiter Io nevű holdjának vulkanikus képződménye, a Loki újra feléledt. A kérdés már csak az, hogy miért.
Loki, a germán tűzisten nagy bajkeverő. Róla kapta a nevét az Io lávatava, amely egy ideig meglepő rendszerességgel fényesedett fel és halványult el, aztán kezdett elcsendesedni – rendszeres tevékenységét egy teljes évtizedre felfüggesztette. Most úgy látszik, újra működésbe lépett, de más ütemben. A kutatók arra igyekeznek rájönni, hogy mi történik ezen a távoli vulkanikus világon.
Az Io olyan közel kering a Jupiterhez, hogy az óriásbolygó gravitációs árapály-erői torzítják, hevítik a hold belsejét, és magmát hoznak a felszínre.
A Loki esetében a magma egy átforduló lávató formájában kerül a felszínre: a hő miatt egyre vékonyodó kéreg egy kritikus határt elérve átfordul, és láva borítja be. Egy hasonló hawaii lávatóról itt láthatunk képeket. Az Ioról készült felvételek természetesen sokkal nagyobb képzelőerőt kívánnak tőlünk. Bár a hold jelenleg több mint 600 millió kilométerre van a Földtől, a hawaii Gemini North és Keck II távcső adaptív optikája mégis képes megjeleníteni számunkra az Io vulkanikus képződményeit. Az adaptív optika technológiája kiküszöböli a földi légkör képtorzító hatásainak egy részét, így a csillagászok olyan képekhez jutnak, amelyek akár az űrből készült felvételekkel is felveszik a versenyt.
1988 és 2000 között a Loki nagyjából 540 naponta fényesedett ki és halványodott el. A lávatavak esetében tipikusak ezek a hosszú periódusok: a magma fényesen és forrón kerül a felszínre, ahol fokozatosan lehűl, megkeményedik, majd a tó fenekére süllyed. A folyamat ezután újraindul.
Julie Rathbun (Planetary Science Institute) az Európai Bolygótudományi Kongresszus és Amerikai Csillagászati Társaság genfi találkozóján bejelentette, hogy kutatásai szerint a Loki bármelyik pillanatban kitörhet. Mint rámutatott, nem ez lenne az első alkalom, hogy a Loki nem a várt módon viselkedik. „A Loki periodikus változásait a kétezres évek elején figyeltem meg, és 2002-ben közzé is tettem a megfigyelést.” – mondta. „Közvetlenül ezután a periodicitás félbeszakadt.”
Az ezt követő évtizedben a Loki viselkedése véletlenszerűnek látszott, bár ezt nehéz határozottan állítani, mert megfigyelések is ritkábban történtek. Amikor 2013-ban elindultak a megfigyelési kampányok, bizonyítékot találtak arra, hogy a lávató új ritmusra táncol: az új periódus 475 napos.
Rathbun a svájci találkozón bemutatta az új megfigyelések alapján készült modellt. Az új periodikus viselkedés továbbra is illik a lávatóhoz, magyarázta. Korábban a Loki hosszabb ciklusokban működött, és nem volt ennyire fényes, most azonban sokkal jobban kifényesedik, de rövidebb időre. Ezek a megfigyelések azzal magyarázhatók, hogy a tó nagyobb területén bukkan fel a magma, ami fényesebb foltot eredményez a képeken, de aztán a kéreg gyorsan a felszínre kerül. A friss, porózusabb láva magyarázhatja ezt a változást.
„Ha több buborék van a lávában, akkor a kéreg hamarabb átfordulhat, hasonlóan ahhoz, mint amikor a szénsav megváltoztatja a jégkockák mozgását a szódában.” – magyarázta Rathbun.
Katherine de Kleer, a Caltech munkatársa egyetért azzal, hogy az időskála esetleges változása a vulkán környezetének változásaira utalhat. De egy másik magyarázatot is felvet: lehet, hogy a periódus nem is változott. „Az adatok nagy része szórványos.” – magyarázza. Olyannyira, hogy az ez idáig összegyűjtött adatok beleillenek abba a modellbe is, ahol a periódus változik, és abba is, ahol marad a régi.
Az idő – és sok-sok észlelés – fogja megmondani, hogy a Loki gúnyt űzött-e velünk.
„Erre a péntekre, jövő péntekre, és év végéig minden péntekre van lefoglalt távcsőidőm.” – mondja Rathbun.
Dr. Julie Rathbun a kutatási projektről a Twitterén oszt meg további információkat.
Forrás: Sky & Telescope, Universe Today
