Sztereó felvétel a bálna alakú holdról

1656

A Prometheus a Szaturnuszhoz legközelebb keringő holdak egyike. A legszélesebb pontján 86 km átmérőjű szabálytalan alakú kis égitest körülbelül 140 ezer km távolságban rója pályáját az óriásbolygó körül. A lyukacsos jégvilágot 1980-ban fedezték fel a Voyager-1 űrszonda egyik felvételén.

A holdacskáról 2009. december 26-án készítettek két fekete-fehér felvételt a Cassini űrszonda kislátószögű kamerájával. A kicsit más szögből rögzített felvételek megfelelő kombinálásával kapták az új szeteró képet, ami az erre szolgáló speciális szemüvegen át nézve valóban a térbeli hatás érzetét kelti. A kép nem csak a hold szabálytalan alakját mutatja, de felfedi a felszín köralakú "forradásait" is. Ezek a kráterek valószínűleg nagyon régi becsapódások nyomai, a Prometheus egykor viharos múltjának emlékei.

A Cassini felvételei alapján készített sztereó kép a Szaturnusz Prometheus nevű szabálytalan alakú holdjáról. A térbeliség érzékeléséhez a képet speciális – az egyik szem előtt egy vörös, a másik előtt pedig egy zöld/kék szűrőfóliát tartalmazó – szemüvegen keresztül kell nézni. A felvételek körülbelül 57 ezer km távolságból készültek, 1 pixel 339 méternek felel meg. A holdnak a kép jobb alsó részén látható vége a bolygó fele mutat.
[NASA/JPL/Space Science Institute]

A most nyilvánosságra hozott kép nem nagyon emlékeztet a szonda által a holdról 2010. január 27-én készített felvételre, melyen a Prometheus inkább tojás alakúnak tűnik, mivel akkor a szonda a keskenyebb oldala felől fényképezte, míg a sztereó képen a Nap más szögben világítja meg a holdat, így jól látszik elnyúlt alakja.

A Cassini 2010. január 27-én is fényképezte a Prometheus holdat, de a Naphoz és a holdhoz viszonyított más helyzete miatt ezen a felvételen a Prometheus felszínének nagyobb része árnyékba merül. A felvétel közelebbről, körülbelül 36 ezer km távolságból készült.
[NASA/JPL/Space Science Institute]

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás