Víz a Szaturnusz légkörében

612

A Szaturnusz légkörének legkülső rétegeit, köztük
is elsődlegesen az ionoszférát, legrészletesebben a bolygó mellett
elhaladt űrszondák rádiójeleit tanulmányozva lehet kutatni. Amikor egy
szonda a Földről nézve eltűnik a bolygó korongja mögött, rádiójelei a
fedés legelején észlelhető mértékben eltorzulnak, amint áthaladnak a
Szaturnusz légkörén. A jelek változásai alapján rekonstruálhatók a
közeg főbb jellemzői. Ezt az ún. rádiófedéses módszert korábban a
Pioneer-11 és Voyager-szondák elrepülése közben használták, és a
szórványosan felvett adatok erősen változó szaturnuszi ionoszférára
utaltak.

A legújabb eredményeket L. Moore
(Boston University) és munkatársai közölték, akik a Szaturnusz körül
keringő Cassini-szonda rádiófedéseit használták fel a bolygó
felsőlégkörének vizsgálataira. A friss mérési eredmények egyrészt
megerősítették az ionoszféra erős változásait, másrészt pedig erős
aszimmetriát mutattak ki a szaturnuszi esti és hajnali területek
között.

A szaturnuszi légkör víztartalmának egy része a gyűrűkből származhat (Forrás: NASA Photojournal) 

Abból
kiindulva, hogy a bolygó felsőlégkörébe folyamatos víz utánpótlás
érkezik a holdakról
és a gyűrűkből, a kutatók egy olyan háromdimenziós modellt számítottak
ki,
amelybe beépítették a kívülről érkező víz diffúzióját. Azt találták,
hogy ezzel a feltevéssel nagyon jól reprodukálható az ionoszféra
sűrűségváltozása és aszimmetriája, melyek mögött a vízmolekulák
katalitikus hatása áll. Modelljükben a vízmolekulák átadnak egy-egy
elektront a bolygó körüli térség szabad protonjainak, majd az
ionoszférában kószáló szabad elektronokból vesznek fel egyet a
rekombinációhoz. A folyamat eredménye az ionoszféra ritkulása, illetve
a napsugárzással való kölcsönhatások miatt az esti és hajnali oldal
közötti aszimmetria.

Forrás: ScienceDaily.com 

Hozzászólás

hozzászólás