Az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) 2008. október 22-én útnak indított Chandrayaan-1 ("Holdhajó") űrszondája fedélzeti műszerei között működött egy Mini-SAR elnevezésű radarberendezés is, amit a NASA tudósai készítettek. A műszer a holdfelszín 99%-át végigpásztázta, a pólusvidékeken pedig a vízjég nyomai után kutatott. A 2380 MHz-es frekvencián (12,6 cm-es hullámhosszon) készült radarképek felbontása 75 méter. Mindkét pólusvidéket 2009. február közepétől április közepéig tapogatta le a Mini-SAR, de a szonda pályája, valamint a radar irányítottsága miatt kimaradtak kisebb felszíni sávok (ezeket a tervek szerint a NASA LRO (Lunar Reconnaisance Orbiter) holdszondájának ötször jobb felbontású Mini-RF fedélzeti radarja fogja lefedni).
A Chandrayaan-1 holdszonda által a Hold északi pólusvidékéről készített radartérkép, amelyen a vízjeget tartalmazó kráterek zöld színnel, a fiatal, tehát durva felszínű kráterek pedig piros színnel vannak jelölve (kép: NASA).
A vízjég radaros kimutatása azon alapul, hogy a kibocsátott radarjelek polarizációját hogyan változtatja meg a jeleket visszaverő felszín. Az átlagos holdi talaj a radarhullámok cirkuláris polarizációját megfordítja, vagyis a felszínre érkező balról cirkulárisan polarizált jelet jobbra cirkulárisan polárossá alakitja. Ellenben a vízjéggel borított felszín az eredeti polarizációs irányt nagy mértékben megtartja, azaz a visszakapott jel nagy arányban lesz balról cirkulárisan polarizált és csak kisebb mértékben lesz benne jobbról poláros összetevő. Ez főleg amiatt van, mert a fagyott illóanyagok, így a vízjég jobban átlátszó az elektromágneses hullámoknak, mint például a regolit vagy egy törmelékes felszín. Van azonban egy nagy nehézség: hasonló radarjelet ver vissza egy nagyon durva felszín is, mint például a fiatal holdkráterek belseje és környezete. Így tehát a holdkráterek esetében pusztán csak a belsejük radarmérései nem adnak egyértelmű eredményt, meg kell vizsgálni a kráterek közvetlen környezetét is. Azoknál a krátereknél, amelyeknek a belseje a radarpolarizáció alapján utal vízjégre, de a pereme nem, a vízjég jelenléte már egyértelmű – különösen igaz ez azokra a kráterekre, melyekbe soha nem süt be a Nap.
A NASA LRO Mini-RF és az indiai Chandrayaan-1 Mini-SAR radarjai a Hold pólusvidékét pásztázzák különböző felszíni felbontással, közben a kimaradt letapogatási hézagokat az LRO radarja lefedi. Az eredeti kép itt tekinthető meg: NASA Mini-RF.
A Hold északi pólusvidékén összesen mintegy negyven kráterben mutatták ki most a vízjeget. Ezeknek a krátereknek az átmérője mintegy 1-15 km közötti, és főleg a mintegy 42 km-es Rozhdestvenskiy-kráter környékén fordulnak elő nagyobb számban. A NASA becslése szerint a Hold északi pólusát övező kráterekben akár több százmillió tonna, de legfeljebb 600 millió tonna vízjég lehet.
Források:
Kapcsolódó internetes oldalak:
- A Chandrayaan holdprogram (Chandrayaan-1, 2, ISRO)
- Chandrayaan-1 (ISRO)
- Chandrayaan-1 holdprogram (NASA összefoglaló)
- NASA Mini-RF (mini-radar)
- Lunar Reconnaisance Orbiter (LRO) Mission (NASA)
- LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) (NASA/GSFC)
- Egymás után két űreszköz csapódott be a Holdba
- Három űrszonda is igazolja a holdi víz létezését
- LOLA a Hold déli pólusvidékét fürkészi
- Mini-radarral kutat vízjég után az indiai holdszonda
- Becsapódott az indiai mini űrszonda a Hold déli pólusánál
- Nincs felszíni vízjég a Hold déli pólusánál?
- Elindult az első indiai "holdhajó"
- A legrészletesebb térkép a Hold déli sarkvidékéről
- Még sincs jég a Holdon?
- Újabb magyar név a Holdon: a Hevesy-kráter
