Március 17: fényes robbanás a Holdon

715

Immár 8 esztendeje, 2005 óta tart égi kísérőnk Nap által éppen meg nem világított oldalának folyamatos megfigyelése, meteor-becsapódások okozta hirtelen fel- és eltűnő fényjelenségek után kutatva. Már az eddigi eredmények alapján is látható, hogy a becsapódások a vártnál gyakoribbak, hiszen évente nagyságrendileg száz jelenség detektálása történik meg.

Hasonló esemény történt március 17-én is, amit a projektben résztvevő Ron Suggs (Marshall Space Flight Center) vett észre egy 35 cm-es távcsőre szerelt kamera videófelvételén. Az esemény az eddig észlelt hasonló jelenségeknél jóval fényesebb volt: a Hold sötét oldalán elméletileg szabad szemmel is megfigyelhető lehetett volna a mintegy 1 másodpercig tartó, 4 magnitúdós csillag fényességének megfelelő pontszerű fényforrás (ez nagyjából a külvárosi égről megfigyelhető leghalványabb csillagok fényességét jelenti). A jelenség mintegy tízszer volt fényesebb, mint az eddig megfigyelt legfényesebb hasonló jelenség.

 

A március 17-i becsapódási esemény fényességének időbeli változása

A modellszámítások szerint egy mintegy 30-40 cm-es, nagyjából 40 kg tömegű égitest csapódott Holdunk felszínébe a Mare Imbrium (Esők Tengere) térségében, mintegy 90000 km/óra (25 km/s) sebességgel. A becsapódás során felszabadul energia 5 tonna TNT robbanásának felelt meg.

A jelek szerint a becsapódás nem csak fényessége miatt volt különösen érdekes. Március 17. éjszakáján több, a Földön működő, meteorok megfigyelését végző teljeségbolt-kamera figyelt meg szokatlanul nagy számú fényes meteort (ún. tűzgömböt), amelyek mind igen hasonló pályán haladtak. A számítások szerint a raj pályája a Föld pályája és a fő kisbolygóöv között húzódik. Úgy tűnik, az évek óta tartó munka meghozta gyümölcsét: amennyiben a jövő év hasonló időszakában is sikerül majd hasonló aktivitást megfigyelni, ez egy új meteorraj felfedezését jelentheti.

 

Az eddig detektált holdi meteorbecsapódások helyszínei. Vörös folt jelzi a fenti, eddigi legfényesebb esemény helyszínét.

A becsapódás után a kutatók értesítették a NASA Hold körül keringő Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) nevű szondáját irányító mérnököket is. A szonda igen jó felbontással fényképezi égi kísérőnk felszínét, így a megfigyelt fényesség alapján egy körülbelül 20 méter átmérőjű, igen fiatal, világos anyagból álló kráter képében lehet a remények szerint azonosítani majd a becsapódás nyomát.

Az új meteorrajok felfedezése, illetve a már ismertek tulajdonságaira vonatkozó ismereteink pontosítása pedig különösen fontos annak ismeretében, hogy – a remények szerint – a közeli jövőben már állandó emberes bázisok működhetnek égi kísérőnkön. Mivel a Holdon légkör hiányában még a legapróbb meteorok is akadálytalanul, hatalmas sebességgel érik el a felszínt, rendkívül fontos a meteor-aktivitás időbeli eloszlásának pontos ismerete. Amennyiben a fenti új meteorraj létezése megerősítést nyer, a holdbázison kívüli munkák szempontjából március közepe egyáltalán nem lesz ideális.

Forrás: NASA Science News, 2013. május 17.

Hozzászólás

hozzászólás