Égi kísérőnk tőlünk látható és túlsó oldala felszínének különbözősége egy régmúltbeli hatalmas becsapódás következménye lehet.
Amikor 1959. október 7-én megérkeztek a Földre a szovjet Luna-3 (Lunyik-3) holdszonda által a tudomány történetében először a Hold túlsó oldaláról készített felvételek, a csillagászok, űrkutatók, holdkutatók (szelenológusok) döbbenten álltak, mert annyira különbözött a túlsó oldal a mindig felénk fordulótól.
A Hold túlsó oldaláról azóta egyre részletesebb felvételek készültek – többek között a déli pólusát is magában foglaló, a Naprendszer ma ismert legnagyobb átmérőjű becsapódási medencéjéről, a South Pole-Aitken medencéről is (röv. SPA basin vagy Déli-sark-Aitken medence). Ennek a hatalmas medencének az átmérője mintegy 2500 km és 4,2-4,3 milliárd évvel ezelőtt egy mintegy 200 km átmérőjű kis égitest becsapódása hozta létre. Az SPA medence középpontjának holdrajzi koordinátái: déli szélesség 53,5 fok, nyugati hosszúság 169 fok a Hold túlsó oldalán. A becsapódó égitest mintegy 30 fokos szögben érkezett a helyi horizonthoz képest.
Most Matt J. Jones, a Brown Egyetem (Providence, Rhode Island) kutatója vezetésével több más amerikai bolygó- és holdkutatással foglalkozó intézet és egyetem kutatója egy új elmélettel állt elő, ami szerint a Hold tőlünk látható és túlsó oldalának eltérése a SPA medencét létrehozó gigantikus becsapódás következménye lehet.
Ennek a hatalmas becsapódásnak a következtében a holdi kéreg felszínhez közeli, olvadt állapotban levő része (titánban gazdag magma óceán) és a benne szállított hőtermelő radioaktív elemek (pl. tórium) a Hold felénk forduló része felé áramlottak és a felszínre kerülve felszíni vulkáni aktivitást, mint például nagy lávafolyásokat, mare bazalt síkságokat hoztak létre. Az ütközés geometriai viszonyaiból következik, hogy a Hold túloldala déli féltekéjén a felszínhez képest ferde szögben becsapódott égitest a felénk forduló oldali holdköpeny és kéreg felé nyomta a magas hőmérsékletű köpeny anyagot. Továbbá olyan anyagáramlási rendszert hozott létre az ütközés a felszín alatt, ami a felénk forduló oldal kérgét elvékonyította és felszíni lávafolyamok, mare területek keletkeztek, míg a túlsó oldalon a kéreg vastag maradt és nem került a köpeny és kéreg anyaga a felszínre – legalábbis sokkal kevesebb, mint a Föld felé forduló oldalon.
A Hold felénk forduló oldalán látható nagy kiterjedésű mare terület, az Oceanus Procellarum (Viharok Óceánja) jellegzetessége a Procellarum KREEP Terrane (röv. PKT) anomália, ami egy ősi felszín alól előtört anyag nyoma. A KREEP (K: Kálium és REE: Rare-Earth Elements, azaz ritkaföldfémek, P: Phosphorus, vagyis foszfor), jellegzetes holdfelszíni összetevőket tartalmazó minta. A KREEP a Hold eredeti, a kialakulásakor megszilárdult anyaga, ősi magmaóceánja, aminek egy része a felszínre vagy annak közelébe került és vizsgálható. Az Oceanus Procellarum medence csak egy része egy nagyobb, Procellarum medencének (Procellarum Basin) nevezett formációnak, ami tágabb érdelemben a Hold felénk forduló oldala medencéinek összességét jelenti és ahol a KREEP anyag is előfordulhat.
Az amerikai kutatók mostani vizsgálatai szerint tehát a PKT anyagát az SPA
medencét létrehozó hatalmas ősi becsapódás a Hold felénk forduló oldalán
hozhatta a felszínre mélyebbről és alakította ki a nagy mare területeket. A túlsó oldalon pedig nem jellemzőek a mare területek.
Egyébként a Hold „két arcának”, a hozzánk közelebbi és távolabbi oldalai,
féltekéi közötti különbség magyarázatára már eddig is több elképzelés látott
napvilágot, de az utóbbi években inkább egy nagyobb kisbolygó becsapódása következményeivel összefüggő modellek kerültek előtérbe.
A Hold felénk forduló és túlsó oldala felszínének eltérését egy ősi, a kísérőnk déli pólusvidékén történt gigantikus becsapódással magyarázó tudományos közlemény a Science Advances folyóiratban jelent meg.
A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.
Források:
- Brown University, News from Brown, 2022.04.08.
- Jones, M.J. és munkatársai 2022. Science Advances, 8(14)
