Robbanás a Holdon

1290

Ahogy egy korábbi cikkünkben már beszámoltunk róla, a légkör hiánya
miatt a legkisebb meteoroid részecskék is becsapódnak a Hold felszínébe.
A jelenséget a Földről apró felvillanás formájában lehet megfigyelni.
Több kutatócsoport rendszeres videokamerás megfigyeléseket végez a Hold
sötét oldaláról, hogy minél több becsapódást rögzítsenek.

2006.
május 2-án Bill Cooke-nak és csapatának
(NASA Meteoroid Environment Office) sikerült elkészíteni a mindeddig
legjobb felvételt egy holdi meteorit-becsapódásról. A kozmikus kő a Mare Nubiumba
csapódott be, miközben 17 milliárd J energia szabadult fel (kb. 4 tonna
dinamit robbanási energiájának felel meg). Az
észlelt felvillanás 0,4 másodpercig tartott, és 7 magnitúdó volt a
fényessége. A modellszámítások szerint a becsapódó test átmérője kb. 25
cm volt, sebessége pedig 137 ezer km/h lehetett. A
keletkezett
kráter valószínűleg 14 méter átmérőjű, három méter mély gödör.

A meteorit becsapódása a Holdon (jobbra fent). A videó hétszeres lassítású (NASA nyomán)

A
csoport a megfigyelésekre egy 25 cm átmérőjű, számítógéppel vezérelt
távcsövet használ. Havonta átlagosan tízszer tudnak megfigyeléseket
végezni a Hold sötét oldalán. Már a mérések megkezdésekor, 2005.
november 7-én sikerült egy
távcsőteszt során rögzíteniük egy felvillanást, ami
feltehetőleg egy 3 m-es krátert eredményezett. A májusi robbanást
mindössze 20 órányi mérés után észlelték, azaz a hasonló nagyságrendű
becsapódások meglepően gyakran történhetnek. A csoport célja, hogy több
éves
megfigyelés-sorozattal megismerjék ezen jelenségek természetét, hiszen
a véletlenszerű becsapódások komoly veszélyforrást
jelenthetnek a jövő holdexpedícióinak.

 Forrás: NASA PR, 2006. jún. 13.

Hozzászólás

hozzászólás