Nemrégiben metánt azonosítottak a Mars légkörében, aminek egyik lehetséges magyarázata a felszín alatt néhány km-es mélységben élő mikrobák aktivitása. Ennek a hipotézisnek az igazolása meglehetősen nehéz, mivel a jelenlegi technológiák még nem alkalmasak arra, hogy idegen bolygón ilyen mélységbe le tudjunk fúrni mintát venni. Most azonban úgy tűnik, a természet a kutatók kezére játszik, ugyanis a Mars Odyssey képein sárvulkánoknak látszó alakzatokat fedeztek fel.
Dorothy Oehler és Carlton Allen, a NASA Johnson Space Center munkatársai a Mars Odyssey képeit tanulmányozva a vörös bolygó északi fennsíkjain tucatnyi dombot fedeztek fel, amelyek feltűnő hasonlóságot mutatnak a Földön található sárvulkánokhoz. Amennyiben helyes a feltételezés, az általuk kidobott anyag több kilométeres mélységből származik, ami pedig lehetőséget teremt az esetlegesen mélyben élő mikróbák kimutatására és tanulmányozására.
A Mars Odyssey felvétele a felfedezett vulkános területről. A képre klikkentve nagyobb felbontásban is megtekinthető.
A sárvulkánok feltételezését alátámasztják a terület infravörös képei is, amelyek azt mutatják, hogy ez a rész gyorsabban hűl le éjszaka, mint a sziklás felszín, azaz finomszemcsés üledékből, pl. sárból áll. Oehler és Allen, David Bakerrel (Brown University) együttműködve olyan területeket vizsgált újra, ahol korábban már lehetséges sárvulkánokat azonosítottak. A kutatók a Mars Reconnaissance Orbiter által felvett spektrumokban vas-oxid nyomait mutatták ki, ami folyékony víz jelenlétében képződik, így alátámasztja a sár lehetőségét.
Jack Farmer, az Arizona State University munkatársa egyetért azzal, hogy valóban létezhetnek sárvulkánok a Marson. Azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy más folyamatok is létrehozhatnak hasonló üledékes maradványokat, mint pl. a gleccserek. Mindenesetre az agyagos kidobódás közvetlen tanulmányozása mindenképpen hasznos információkhoz jutattná a tudósokat, mivel az agyagban feldúsulhatnak a szerves molekulák, ezzel pedig a mikroorganizmusok hatásai is könnyebben kimutathatók.
Forrás: New Scientist, 2009.03.20.
