Ördögszekér a Marson

553

A műszer az észak-amerikai sivatagos területekről ismert,
Ördögszekérnek nevezett gallyakból álló "labdához" hasonlóan a szél
segítéségével gurul a felszínen. Mozgási irányát nem tudja befolyásolni,
azonban nincs szüksége meghajtásra – így használatával sok energiát és tömeget
spórolhatunk.

A "rover" az Iridium műhold rendszerén keresztül
küldte pozíció, hőmérséklet, légnyomás és fényviszony mérési adatait. Útja
során egyszerű fűtéssel a külső -30 °C ellenére belső hőmérsékletét +30 °C-on
tartotta. A kísérlet alatt a szelek viszonylag gyengék voltak, ezért gyakran
egy helyben állt. A teljes tesztre számított átlagsebessége 1,3 km/h volt,
amikor mozgott többnyire kb. 6 km/h-val gurult, de időnként a 16 km/h
sebességet is elérte, összesen 70,3 km-t tett meg.

 
A berendezés felépítése

Mivel egyenetlen terepen nehezen halad – avagy akár végleg el is akad –
egy ilyen szonda, hasonló berendezéssel a Mars északi síkságait vagy a
pólussapkák, esetleg a körülöttük lévő üledékes rétegek sima felszínét akarják
vizsgálni. A marsi Ördögszekér tömegének csökkentésén dolgoznak a szakemberek,
valamint azon, hogy a szonda minél gyengébb szélben is elinduljon – a Marson
ugyanis a ritka légkör nem fejt ki akkora erőt, mint a Földön. A szokatlan
rover ötlet még az 1970-es években született a JPL-ben. Az Ördögszekérből eddig
két modell született, de technikai okokból csak az egyiket sikerült kipróbálni.

Hozzászólás

hozzászólás