Egy kutatás szerint két, mintegy 3,4 milliárd évvel ezelőtti becsapódás következtében indult szökőár is jelentős mértékben alakíthatta az ősi marsi óceán partvonalát, és hozzájárulhatott az élet feltételeinek fennmaradásához.
A kutatás egyik résztvevője, Alberto Fairén (Cornell University, Planetary Science Institute; Center of Astrobiology, Madrid) szerint az első becsapódás körülbelül 3,4 milliárd évvel ezelőtt következett be. Az általa okozott szökőárban még folyékony víz indult meg, amelynek visszaáramlása széles csatornákat vájt a marsi talajba. A kutatók bizonyítékot találtak egy másik, néhány millió évvel későbbi nagy becsapódásra is, amely szintén hatalmas cunamit okozott. Közben azonban megváltozott a Mars éghajlata, a vörös bolygó lehűlt, így a második szökőár már jeges volt. Fairén magyarázata szerint a jelentősen hidegebbé vált klíma miatt az óceán partvonala a korábbi helyzetéből visszahúzódott, és egy új partvonal alakult ki.
A második cunami lekerekített jéglebenyeket, vályúkat hozott létre, amelyek a maximális kiterjedésüket elérve a szárazföldbe fagytak, és a jég soha nem tért vissza az óceánba. Ez Fairén szerint egyben azt is jelenti, hogy abban az időben az óceán legalább részben be volt fagyva. Ha a szemléltetéshez valamilyen földi párhuzamot szeretnénk találni, akkor semmiképpen sem a kaliforniai partvidékre kell gondolnunk, inkább a Nagy Tavak vidékét kell elképzelnünk egy különösen hideg és hosszú tél során.
A jeges vájatok megőrizték jól definiált határaikat és a folyás által kialakított alakjukat, ami Fairén szerint arra utal, hogy az ősi óceán sós volt. A sótartalom pedig segíthetett abban, hogy a víz részben folyékony maradjon, így menedéket nyújtson a feltételezett életformáknak a szélsőséges körülmények között. Ha valaha is létezett élet a Marson, a cunamikból visszamaradt jeges lebenyek kiváló helyek lehetnek a „bionyomok” keresésére.
A kutatási beszámolót vezető szerzőként jegyző J. Alexis P. Rodriguez (Cornell University, Planetary Science Institute) szerint már azonosítottak néhány, a szökőárak által elöntött területet, ahol a visszahúzódó víz üledéket rakott le, ami részben evaporitokból (sókőzetekből) áll. A későbbiekben tervezik ezen területek alaposabb tanulmányozását, felmérését, különös tekintettel a jövő robotszondás vagy emberes helyszíni vizsgálatainak lehetőségeire.
Az eredményeket részletező szakcikk a Nature magazin Scientific Reports oldalán jelent meg.
Forrás:
