Az esti égbolton még mindig feltűnő látvány a vöröses színű Mars. Október 6-i földközelsége már régen elmúlt, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne megfigyelni részleteit földi távcsövekkel – még ha csak nagy vonalakban is, hiszen óriási távolságban van tőlünk bolygótestvérünk. A távcsöves látvány nagyjából olyan, mintha a teleholdat figyelnénk szabad szemmel: sötét és világos foltok kavalkádja.
Szulovszky András, Budapest
Amikor a Mars földközelben jár, megszaporodnak a Marsról készített rajzok, egyre szebb és részletesebb fotók kerülnek fel az MCSE észlelésfeltöltőjére. Így történt ez most is: a ragyogó, vörös égitestet lehetetlen nem észrevenni, hiszen magasan látható a Halak csillagképben.
Idei oppozíciója nem volt annyira közeli, mint a 2018-as. Ezúttal azonban nem zavarta a látványt a marsi globális porvihar, továbbá az északi félteke észlelői számára a szembenállás sokkal kedvezőbben alakult, a Mars kb. 30 fokkal magasabban látszott, mint két évvel ezelőtt.
Szulovszky András 2020. október 22-én vette célba a Marsot a Polaris Csillagvizsgáló 35 cm-es Newton-távcsövével. A párás időben a lehetőségekhez mérten megvárta, mire a bolygó a lehető legmagasabban látszik (már majdnem delelt), és ekkor készítette el felvételeit, amelyekből később az itt látható fotó készült. A szerencsés körülményeknek is köszönhető, hogy egy részletes, több felszíni alakzatot feltáró Mars-felvételt mutathatunk most be.
Az élet milliárdnyi formáját hordozó Földünkhöz képest a Mars napjainkban igen sivár bolygó. A Földhöz képest feleakkora égitest légköre főként szén-dioxidból áll, a légköri nyomás alig századrésze a földinek. Azonban számos jel mutat arra, hogy a régmúltban a vörös bolygó sokkal kedvezőbb feltételeket biztosíthatott az esetleges kezdetleges életformák megjelenéséhez, melyek után napjainkban is tucatnyi szonda (keringő egység és ún. rover) is kutat. Amatőr eszközökkel is kiválóan megfigyelhető szembenállásai során a Mars, azonban a nagy távolság és a bolygó felszínének jellegzetességei miatt amatőr eszközökkel krátereket és hasonló felszíni alakzatokat közvetlenül nem figyelhetünk meg, csupán ún. albedó-alakzatokat (sötétebb és világosabb barnás árnyalatú területeket figyelhetünk meg). Szulovszky András felvétele rendkívül részletes, számos alakzat azonosítható rajta, így egy viszonylag hosszú túrát is tehetünk a kép segítségével.
Induljunk el a kép legfényesebb alakzatától, a fehéren fénylő déli sarki pólustól! A földitől eltérően ennek anyaga is nagyrészt szén-dioxid ennek felszíni rétegeit még nyáron is szén-dioxid alkotja (ez alatt rejtőzik a déli pólussapka fő tömegét alkotó vízjég), amelynek kiterjedése a marsi évszakokkal összhangban változik. Ha elindulunk északi-nyugati irányba, az Aonia Terra (2) egyre sötétedő foltján haladunk át, melynek nevezetessége, hogy területén helyezkedik el a Lowell-kráter (4). A kráter Percival Lowell (1855-1916) amerikai csillagász emlékét őrzi, aki az arizoniai Flagstaff Obszervatóriumban számos megfigyelést végzett a titokzatos marscsatornákkal kapcsolatban. (A Lowell alapította obszervatóriumhoz fűződik a mára törpebolygóvá minősített (134340) Pluto 1930-as felfedezése.)
Az Aonia Terrától (2) és a Lowell-krátertől (4) kelet felé haladva az Argyre Planitia világos foltjához érkezünk, amelynek keleti peremén foglal helyet a Galle-kráter (5), amely a Neptunusz felfedezőjének emlékét őrzi (Johann Gottfried Galle, 1812-1910).
Utunkat észak felé folytatva a fehérrel jelzett marsi egyenlítőtől valamivel délre áthaladva a Bosporus Planum (6) sötét síkságán, elérkezünk a bolygó egyik legismertebb felszíni alakzatához, a Tharsis-síkság keleti részén húzódó, több mint 4000 km-es Valles Marinerishez, amely a Naprendszer egyik leghosszabb kanyonrendszere. A Grand Canyonhoz hasonló, de annál sokszorta nagyobb kanyonrendszer keletkezése minden valószínűség szerint a Tharsis-síkság létrejöttéhez és kiemelkedéséhez kapcsolódik. Nyugati végét a Hebes Chasma (8) és az Ius Chasma (9) területei jelzik. Ezektől délnyugatra terül el a Daedalia Planum világosabb síksága, a két chasma egy világosabb területre mutat, ha ezeket nyugat-északnyugat irányban meghosszabbítjuk. Itt, a Tharsis-síkságon (11) helyezkedik el szinte szabályos vonalban, egymástól szinte pontosan egyenlő távolságra három hatalmas vulkán, délről észak felé haladva az Arsia Mons, a Pavonis Mons, valamint az Ascreaus Mons, amelyek közül a Pavonis Mons éppen a marsi egyenlítőn fekszik. A felvételen – kis fantáziával – még a három apró folt is felfedezhető.
Az egyenlítőn fekvő, a három közül a középső Pavonis Monstól nyugat-északnyugati irányba haladva, a bolygó pereméhez igen közel rábukkanunk a Naprendszer legnagyobb hegyére, az Olympus Monsra (12). A hatalmas pajzsvulkán alapjánál mintegy 500 km átmérőjű, magassága pedig 25 km.
A Vallis Marineris (7) vonalától észak felé indulva megtaláljuk a Viking-1 (13) és a Mars Pathfinder (14) leszállóhelyét (a pontok a leszállóhelyek közelítő helyzetét mutatják). A Viking-1 1976. július 20-án landolt, azonban egészen 1982-ig képesek voltak rádiókapcsolatot fenntartani vele a szakemberek. A Viking-szondák számos jelentős vizsgálatot végeztek, az élet kimutatására végzett kísérletek azonban negatív eredménnyel zárultak.
A két leszállóhelytől keletre találjuk a hatalmas kiterjedésű Acidalia Planitiat (15), amelyen keleti irányban átvágva elérjük a marsi kezdő délkört (sárga vonal). Ez a délkör a kezdő délkörhöz méltó nevű sötét Terra Meridianin (16) halad át. Azon kívül, hogy itt húzódik a kezdő délkör, a Terra Meridianitól (16) keletre, éppen a korong peremén felfedezhetjük a Schiaparelli (17) világosabb foltját. Giovanni Schiaparelli (1835-1910) a Mars vizsgálata során vélt csatornahálózatot látni a vörös bolygón 1877-ben. A „canali” kifejezés alatt eredetileg természetes képződményeket értett, azonban a későbbiekben egyre többen gondolták azokat a földinél fejlettebb marsi civilizáció által épített mesterséges csatornáknak. Később a jobb minőségű távcsövekkel végzett észlelések, majd a szondák vizsgálatai megerősítették, hogy semmiféle csatornahálózat nem létezik a bolygón.
Bár a Mars kezd távolodni tőlünk, még van lehetőség saját észlelésre, fotók készítésére. Ugyan rengeteg kiváló fotó található a világhálón, azonban mégis csak más saját felvételeinken keresztül megtanulni, azonosítani a marsi alakzatokat.
A Mars-felvételt Szulovszky András készítette 2020.10.22-én, 350/1650-es Newton-távcsővel.
