A Földet megközelítő, vagy potenciálisan eltaláló testek megfigyelését célzó NASA projekt, a Catalina Sky Survey távcsövei 2015. október 3-án fedezték fel a WT1190F jelű földközeli objektumot (NEO – Near Earth Object). Hamarosan megerősítették, hogy a test addigra már a Föld körül keringett, ráadásul ütközési pályán. A becsapódást 2015. november 13-ra várták Srí Lanka déli partjainak közelében, az Indiai-óceánon. Már az égitestet rövid ideig követve is erős nem gravitációs eredetű, a Nap sugárnyomásának tulajdonítható háborgások mutatkoztak a mozgásában. A hatás erőssége rendkívül kicsi, néhány 100 kg/m3 átlagsűrűségre utalt. Ennek alapján kizárták a természetes eredetet. Minden bizonnyal egy ember építette űreszköz üreges testű maradványát találták meg.
Annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nem természetes földsúroló kisbolygót fedeztek fel, az Európai Űrügynökség (ESA) SSA–NEO koordinációs központjában úgy döntöttek, hogy élnek a kínálkozó lehetőséggel, és egy valós szimuláció keretében, a WT1190F-en tesztelik a hasonló, ám valódi vészhelyzetekre létrehozott rendszert. A kutatók így megállapíthatták, hogy milyen információk gyűjthetőek össze egy ilyen testről még a becsapódást megelőzően. A kísérlet során a résztvevők hasznos tapasztalatokat gyűjtöttek a csillagászati erőforrások optimális kihasználásával kapcsolatban, ami lehetővé tette az esemény pontos jellemzését a rendelkezésre álló kicsivel több mint egy hónap alatt.
Ilyenkor az esemény előrejelezhetetlen természete miatt nincs lehetőség végigjárni a távcsőidő-igénylések jellemzően több hónapos átfutási idejű szokásos útját. Ennek ellenére az általában rugalmasabb időbeosztással működő kisebb távcsövek mellett a rendkívüli esetekre fenntartott DDT (Director’s Discretionary Time) távcsőidők terhére még az Európai Déli Obszervatórium (ESO) egyik chilei 8,2 m-es VLT távcsövével is sikerült megfigyeléseket végezni.
A felfedezés után a legfontosabb dolog az asztrometriai megfigyelések, azaz a pozíciómérések folytatása. Az objektum folyamatos követése által pontosítható az égitest pályája. Így határozható meg, hogy egyáltalán be fog-e csapódni a test a Földbe, és ha igen, akkor pontosan mikor és hol. Ezek a mérések indirekt módon felhasználhatóak a sugárnyomás hatásának kimutatására is. Így következtetni lehet a keresztmetszet és a tömeg arányára, amiből megbecsülhető a sűrűség, valamint az objektum természete. Az asztrometriai méréseket több együttműködő obszervatóriummal közösen végezték. Ehhez először is ki kellett számítani a WT1190F várható égi helyzetét az adott állomásra vonatkozóan. Az objektum viszonylag gyors látszó égi mozgása miatt, a távcsövek követési beállításaitól függően vagy a test, vagy a háttércsillagok hosszú csíkokat húztak a felvételeken, így azok kiértékeléséhez speciáis, kifinomult módszerekre volt szükség.
A becsapódás előtti éjszakán 0,3–1,5 m átmérőjű olasz és spanyol távcsövekkel folyamatosan követték az objektumot. A becsapódás pontos helyének meghatározásához ezek voltak a legfontosabb mérések, ám ekkor már rendkívül gyorsan mozgott az égitest a háttércsillagok előtt, ami komoly nehézségeket okozott a megfigyelésben. Az észleléseket pedig gyakorlatilag valós időben értékelték ki. Az égitestet a becsapódás előtti utolsó óráig tudták szemmel tartani, amikor a látóhatár közelébe került, és hajnalodott is már.
Az alapos megfigyeléseknek köszönhetően 100 méteres és 0,1 másodperces pontossággal volt előrejelezhető a légkörbe lépés helye és ideje. A légköri mozgások és a belépés eseményeinek, például a test széthullásának a kiszámíthatatlansága miatt azonban a felszíni becsapódás koordinátái csak sokkal nagyobb bizonytalansággal állapíthatóak meg.
A teszt annak ellenére rendkívül hasznosnak bizonyult, hogy a valódi veszélyt jelentő égitestek nem a Föld, hanem a Nap körüli pályáról várhatóak, ezért nem számíthatunk ilyen hosszú, több hetes felkészülési időszakra. Az ilyen testek túlnyomó többségéről legjobb esetben egy héttel, rosszabb esetben 1–2 nappal a becsapódás előtt szerezhetünk csak tudomást. Ám a 2015-ben a WT1190F révén megszerzett rutin és tapasztalatok a jövőben még nagyon hasznosak lehetnek.
Forrás:
Michelli et al. „The observing campaign on the deep-space debris WT1190F as a test case for short-warning NEO impacts”, 2017. október 20., Icarus, megjelenés alatt – astro-ph pdf
