Sami Solanki (Max Planck Institute) és munkatársai a Nap az elmúlt
11400 évben produkált aktivitását vizsgálták. Ehhez az elpusztult fák
anyagába beépült 14C gyakoriságának változását használták
fel. Utóbbi izotóp arányát a naptevékenység is befolyásolja, mivel
elsősorban a kozmikus sugarak hatására keletkezik a légkörben. Erősebb
napaktivitáskor a felerősödő napszél kevesebb kozmikus sugarat enged
bolygónkra, és ezzel párhuzamosan csökken a keletkező 14C aránya is.
Egy aktív terület fotója a Napon, a Dunn Solar Telescope segítségével (NOAA nyomán)
A
módszert sikeresen tesztelték arra az időszakra, amelyről vannak
távcsöves megfigyeléseink, a 17. századi napfoltszegény időszakot (a
Maunder-minimumot) is biztosan lehetett azonosítani vele. A módszerrel
tehát a távcső használata előtti érában is következtethetünk a
napfoltok számára nagy vonalakban.
Az első eredmények alapján
jelenleg az aktivitás növekedésének periódusában vagyunk, az utóbbi 70
évben ugyanis több napfolt volt, mint az elmúlt 80 ezer év hasonló
hosszúságú időszakaiban.
