Fogyatkozások fedik fel a napkorona újabb rejtélyeit

1141

Központi csillagunk légkörének legkülső régióiban, azaz a koronában roppant bonyolult mágneses terek formálnak eltérő sűrűségű tartományokat a forró plazmából. Emellett számos egyéb folyamat járul hozzá az itt található ionok fűtéséhez (melyek pontos megértésével máig adós a tudomány). A struktúrák kialakulásában anyagcsoportok ütközése, különféle sugárzási effektusok, a gravitáció, valamint a plazmaanyagban terjedő hullámok, nemkevésbé pedig a folyamatosan csavarodó, összefonódó mágneses terek is fontos szerepet játszhatnak. A korona kutatása fontos terület a Föld közelebbi környezetét is befolyásoló űridőjárás miatt. A folyamatok egyike sem teljesen értett a maga teljességében, így a legkülönfélébb vizsgálatok segíthetnek megérteni ezeket.

Ilyen megfigyelés-sorozat az, amelyet Adrian Daw (Goddard Space Flight Center, NASA), Shadia Habbal (University of Hawaii) és munkatársaik végeztek el. Az észlelések a 2006-os, 2008-as és 2009-es napfogyatkozások alkalmával készültek. A vizsgálatok során a csoport elsősorban a tízszeresen ionizált vas (Fe XI) 789,2 nanométeres hullámhosszon megfigyelhető sugárzásának eloszlását tanulmányozta, mivel ezzel a koronából a bolygóközi térbe kidobódó áramlásokat lehet kimutatni. Jelenleg a napfogyatkozások jelentik az egyetlen lehetőséget a Naphoz néhány napsugáron belül, azaz a Nap felszínéhez viszonylag közel zajló jelenségek megértéséhez.

A megfigyelések részletes elemzésével a kutatók elkészítették az első kétdimenziós térképet, amelyen az elektronhőmérséklet és az ionizációs átmenetek tanulmányozhatók. Az adatok alapján sikerült közvetlen kapcsolatot kimutatni ezen jellemzőknek a napkoronában, illetve a bolygóközi térben való értékei között.

Az eredményeket bemutató első képen az elektronok hőmérsékletének, illetve a vas ionizációs állapotainak eloszlása tanulmányozható a 2006-os (balra), illetve a 2008-as esemény (jobbra) során. Az egyes felvételek alatt a jelenségről fehér fényben készült fotók is láthatóak. A képeken a vörös szín a tízszeresen (Fe XI, 789,2 nm), a kék a tizenkétszeresen (Fe XIII, 1074,7 nm), a zöld pedig a tizenháromszorosan (Fe XIV, 530,3 nm) ionizált vasatomok előfordulását mutatja.

Felvételek a 2006-os (balra) és 2008-as (jobbra) napfogyatkozásokról

A tízszeresen ionizált vasatomok sugárzását vizsgálva kiderült, hogy az ezen ionokban dús tartományok egészen három napsugár távolságig megfigyelhetőek, és igen jól elkülönülő helyeken mutatnak sugárzást. Az alább bemutatott ábrán a kutatások másik eredménye is megfigyelhető, vagyis az, hogy a színes körökkel megjelölt, a vizsgált vasionokban gazdag tartományok (balra) nem hozhatók összefüggésbe a fehér fényben készített felvételeken (jobbra) tanulmányozható struktúrákkal.

 

A Fe XI hullámhosszon megfigyelhető struktúrák (balra) nincsenek kapcsolatban a fehér fényben észlelhető alakzatokkal (jobbra)

Forrás: Astronomy Now Online, 2010. január 5.

Hozzászólás

hozzászólás