Háromdimenziós felvétel egy napviharról

663

A The Johns Hopkins University APL (Applied Physics Laboratory) részlege által épített és üzemeltetett STEREO (The Solar TErrestrial RElations Observatory) űrszondapár egyik feladata olyan felvételek készítése, melyek segítségével három dimenzióban is rekonstruálhatók a Napból kiáramló anyag geometriai tulajdonságai. Ehhez az szükséges, hogy a 2006-ban felbocsátott szondapár tagjai elég nagy távolságra legyenek egymástól, lehetőleg hosszú ideig stabil helyzetben. Erre alkalmas pozíciók a Nap-Föld rendszer ún. Lagrange-pontjai közül az L4 és L5 jelűek, melyek csillagunkkal és bolygónkkal egy-egy egyenlő oldalú háromszöget alkotnak (az L4 a Föld keringési irányában előre, az L5 pedig hátrafele található). A szondák jelenleg e pontok felé haladnak, pozíciójukat 2009. szeptemberében fogják elérni. Andy Driesman, a STEREO projekt egyik mérnöke szerint a vezérlőszoftverek megfelelő beállításával sikerült elérniük, hogy a szondák rendszereinek teljesítménye jelenleg ötször jobb, mint a felbocsátás után, s hétszerese annak, amit előzetesen a specifikációkban meghatároztak. A vezérlőközpont minden nap 6-9 gigabájtnyi adatot tölt le az űrszondákról, ami 20-80 százalékkal szintén meghaladja az előzetes várakozásokat.

A 2008. december 12-13-án bekövetkezett koronakitörés a STEREO űrszondapár képein. A felvételek készítése közben a Nap fényes, zavaró korongját kitakarják.
[NASA]

A koronakitörések (Coronal Mass Ejections, CMEs) olyan heves események a Napon, melyek következtében hatalmas plazmatömegek (töltött részecskék csomói) hagyják el csillagunkat és indulnak óriási, mintegy 1-2 millió km/h sebességgel az interplanetáris térbe. Ha ezek a hatalmas plazmafelhők elérik a Föld környezetét, komoly fennakadásokat okozhatnak a távközlési és a helymeghatározást segítő műholdak működésében, de hatással lehetnek az elektromos távvezetékekre is, ami pedig nagy területeket érintő áramellátási problémákhoz vezethet.

Illusztráció arról, hogy a STEREO-A űrszonda hogyan figyelte meg az óriás koronakitörést. A szondák működését bemutató animációk tölthetők le innen.
[NASA]

Angelos Vourlidas (Naval Research Laboratory) szerint a STEREO űrszondák megfigyelései alapján meghatározhatók a koronakitörések paraméterei, többek között az, hogy mikor és milyen sebességgel fogja a plazmaáram elérni a Földet, s mekkora energiaterheléssel kell a Föld magnetoszférájának megküzdenie. A mágneses tér hatására a pólusok környékén a felszín felé tartó töltött részecskék és a földi légkör molekuláinak kölcsönhatása nagy napkitörések esetén kiemelkedően látványos fényjelenségeket (sarki fény) eredményez, ugyanakkor azonban akadályozhatja például az irányítók és a pilóták közti kommunikációt, veszélyeztetve így a sarki területek repülőforgalmának biztonságát.

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás