A csillagászok először az 1800-as évek közepén ismerték fel a naptevékenységben mutatkozó ciklikusságot. A megfigyelések szerint központi csillagunk közelítőleg 11 évente kerül aktivitásának csúcsára. Az egyes ciklusok csúcsainak, illetve a közöttük levő minimumok előrejelzése azonban mindig is nehéz probléma volt. Nemcsak az egyes ciklusok erőssége változik, de hosszuk is tág határok között, 9 és 14 év között mozog. A sok esetben alig néhány évig tartó minimumok alkalomadtán sokkal hosszabbra nyúlhatnak. Például a XVII. században Napunk egy 70 évig tartó, Maunder-minimumnak is nevezett, teljesen foltmentes időszakba került, amelynek oka ma is fejtörést okoz a kutatóknak.
A Napon megfigyelhető foltok számának alakulása az elmúlt 400 év során (forrás: NASA)
Jelenleg is egy igen mély naptevékenységi minimumban vagyunk. A jelenlegi minimum sok jellemzőjét tekintve a legmélyebb az elmúlt száz évben. 2008-ban és 2009 eddig eltelt részében központi csillagunk folyamatosan állította fel a rekordokat mind a napfoltok számát (pontosabban a foltok nélkül eltelt napok számát), mind a napszél erősségét, mind pedig más jellemzőket tekintve. A naptevékenységi minimum sokkal tovább tartott, mint arra 2007-ben a kutatók számítottak, például immár több mint két esztendő telt el jelentősebb napkitörés nélkül.
Mindazonáltal az elmúlt hónapokban a Nap mintha lassan kezdene életjeleket mutatni. Kisebb napfoltok és foltkezdemények jelentek meg, méghozzá egyre gyakrabban. A hatalmas plazmaáramlások egyre erőteljesebbé válnak a felszínen, és lassan a Nap egyenlítője felé vándorolnak. A rádiócsillagászati megfigyelések során is apró, de jellegzetes jeleket észleltek. Mindezek együtt egy ébredező Napra mutatnak, és jó alapot adnak az újabb előrejelzések elkészítéséhez.
A NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) vezetésével és a NASA támogatásával működő, kilenc különféle szervezet és intézmény munkatársaiból álló csoport a fenti adatokra támaszkodva módosította a 2007-ben kiadott előrejelzéseit. A régi előrejelzés még arra alapult, hogy 2008 márciusában bekövetkezik a naptevékenységi minimum, amelyet 2011-ben egy igen erős, vagy 2012-ben egy viszonylag gyenge maximum követ majd. A jelenlegi, módosított előrejelzés szerint Napunk még legalább egy évig nyugodt marad, mielőtt aktivitása fokozatosan emelkedni kezdene. Ez mindenképp jó hír a kutatók számára, mivel számos olyan jelenség létezik, amelyek csak minimum idején észlelhetőek. Az alacsony naptevékenység idején például Földünk légköre lehűlt és összehúzódott. Ennek következtében felhalmozódott a Föld körüli űrszemét, mivel az összehúzódott légkör nem biztosít megfelelő fékezést a keringő roncsoknak. A nyugodtabb napszél kevesebb mágneses vihart okoz a bolygó pólusainál. A napszél által normális körülmények között visszatartott kozmikus sugárzás most elérheti a Földet.
A napfoltok várható száma a következő ciklus idején a legfrissebb előrejelzés szerint (Forrás: NASA)
Amennyiben a jelenlegi előrejelzések pontosak, a 24-es napciklusban a megfigyelhető legnagyobb napfoltszám 90 lesz, amely a legalacsonyabb értéknek ígérkezik 1928 óta – akkor a 16-os számú ciklus alig 78-as napfoltszámmal tetőzött. Ennek alapján akár a „gyenge” vagy „visszafogott” jelzőkkel is illethetnénk ezt a ciklust, de ez nem lenne helyes, mivel még az ilyen, átlagostól elmaradó napciklus is teremthet különleges űridőjárási helyzeteket. A Richard Carrington által megfigyelt 1859-es napkitörést követő geomágneses vihar például elektromos áramot indukált a távíróvezetékekben, a távírdák egy részében tüzet okozva. A vihar okozta roppant erős sarki fény vörös és zöld sugarainál az emberek újságot olvashattak. A kutatások szerint egy hasonló esemény napjainkban akár 1-2 ezermilliárd dolláros kárt is okozhatna a kifinomult elektronikus rendszerekben, amelyek teljes helyreállítása akár 4-10 évet is igénybe venne. Összehasonlításképpen: az emlékezetes Katrina hurrikán „mindössze” 80-125 milliárd dolláros kárt okozott.
Napunk természetesen nem olvassa a kutatók előrejelzéseit, így előfordulhatnak még meglepetések. Jegyezzük fel tehát a naptevékenységi maximum időpontját a naptárba 2013 májusára – de egyelőre csak ceruzával.
Forrás: NASA News, 2009. május 27.