Szénmonoxid az egykor kilencedik bolygó felsőlégkörében

655

A Pluto az egyetlen ismert törpebolygó, melyről biztosan tudjuk, hogy van atmoszférája. A légkör vastagságát eddig körülbelül 100 kilométerre becsülték, az új, Jane Greaves (University of St Andrews) vezette kutatócsoport által a 15 méteres James Clerk Maxwell teleszkóppal végzett 70 órányi szubmilliméteres megfigyelések alapján azonban ez az érték a 3 ezer kilométert is eléri, azaz a légkör majdnem a legnagyobb hold, a Charon távolságának a negyedéig terjed. A főként nitrogén által dominált atmoszféra egy százalékát kitevő, -220 °C hőmérsékletű szénmonoxidtól származó jel körülbelül kétszer akkora volt, mint a 2000-ben a 30 méteres spanyol IRAM teleszkóppal egy másik kutatócsoport által megállapított felső határ. Greaves szerint azonban a jel nem csak erősödött, de a változásának gyorsasága is meglepő módon alakult az elmúlt évtizedben. 248 éves periódusú napkörüli pályáján a törpebolygó 1989-ben került legközelebb központi égitestünkhöz. Magyarázatként elképzelhető, hogy maga a légkör hőmérséklete is nőtt, ahogyan a napközelségnek köszönhetően a felszín melegedett, gyorsítva a kipárolgást, és felerősítve a szénmonoxid megfelelő rotációs átmenetének színképvonalát.

Fantáziarajz a Pluto kiterjedt légköréről. Az atmoszférában detektált szénmonoxid forrása az egyenetlen jeges felszín szintén nem egyenletes kipárolgása. A kép felső részén a Nap látható, ahogyan az ultraibolya tartományban mutatná magát. A Pluto légkörében bekövetkező drámai változások ugyanis valószínűleg a Nap ultraibolya sugárzása miatt következnek be. A kép jobb alsó sarkában a legnagyobb hold, a Charon látható.
[P.A.S. Cruickshank]

A szénmonoxid egyfajta hűtőközegként viselkedik a Pluto légkörében, míg az atmoszféra egy másik – szintén nem túl nagy arányban jelenlévő – összetevője, a metán jó abszorbens, így szerepet játszik a légkör melegedésében. A két gáz közti törékeny egyensúly fennállása nagyon fontos az atmoszféra jövőjét tekintve: a Pluto légköre valószínűleg a legkevésbé stabil az egész Naprendszerben, a legkülső rétegeket nem is tudja a törpebolygó megtartani, azok folyamatosan "párolognak" az űrbe. Még tanulmányozásra szorul, hogy a szénmonoxid tudja-e lassítani ezt a folyamatot, ezért a csoport mindenképpen folytatni akarja a távoli világ monitorozását, a New Horizon űrszonda 2015-ös megközelítéséig mindenképpen.

Az eredményeket részletező szakcikk a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society c. folyóiratban fog megjelenni.

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás