A NASA a floridai Cape Canaveral űrközpontból indítja útjára 2006 januárjában a New Horizons nevű szondáját. Az űreszköz célja a Plútó-Charon rendszer tanulmányozása 2015 júliusában, majd néhány további Kuiper objektum meglátogatása 2020-ig.
A szonda indítására 2006. január 11. és február 14. között kerülhet sor. Ha a startot sikerül végrehajtani február 2-ig, akkor az űreszköz a Jupiter mellett 2007-ben elhaladva egy hintamanőver segítségével lendül a Plútó felé, amelyet 2015 július 14-én ér el. Összehasonlításként: a Voyager-2 szonda a start után 9 évvel, 1986-ban még alig járt túl az Uránuszon. Ha a New Horizons csak február 2. után indul, akkor közvetlenül a Plútó felé halad majd, s ezzel útja kicsit tovább fog tartani, mintha előtte megközelítené a Jupitert. Ha a felbocsátásra valami oknál fogva nem kerülhet sor a 2006-os indítási ablakban, akkor 2007. februárjában startol, ismét közvetlenül a Plútó felé. Ebben az esetben a célhoz 2019-2020 körül érkezik.
Fantáziarajz a Plútó-Charon rendszer megközelítéséről (NASA New Horizons weboldal nyomán)
A szonda fő feladata a Plútó-Charon rendszer vizsgálata lesz, különös tekintettel a Plútó légkörére, illetve a két égitest felszíni képződményeire. A szonda fedélzetén vizuális és infravörös spektrométer (Ralph), ibolyántúli spektrométer (Alice), egy passzív radiométer (REX), nagy felbontású kamera (LORRI), napszél detektor (SWAP), nagyenergiájú részecske spektrométer (PEPSSI) és egyetemi hallgatók által kifejlesztett porrészecske detektor (SDC) utazik a Plútó felé. Továbbá elhelyeznek a szondán egy CD lemezt is, amelyre az interneten regisztrálók neveit rögzítik. A CD-re bárki feliratkozhat a http://pluto.jhuapl.edu/ecard/scripts/addSignaturesForm.php weboldalon 2005. szeptember 15-ig.
A 2015 júliusi Plútó-megközelítést követően a szonda folytatja útját a Kuiper-övben, és 2020-ig szerencsés esetben további Kuiper objektumokat látogathat meg.
A szakemberek úgy gondolják, hogy a Naprendszer ezen vidéke a rövidperiódusú (200 évnél rövidebb keringési idejű) üstökösök származási helye. A Kuiper-öv objektumait – a Plútót leszámítva – az 1990-es években kezdték el felfedezni, számuk napjainkban is rohamosan növekszik. A kutatók a szondától azt várják, hogy mérései, felvételi és a korábbi üstököskutató szondák (pl. a Stardust) eredményei felhasználásával összehasonlíthatják a Naptól távol szunnyadó üstökösmagokat, és a Föld közelében tündöklő aktív társaikat.
Forrás – és a program aktuális állása:
http://pluto.jhuapl.edu
