A Hubble segédtükörként használja a Holdat a Vénusz-átvonuláskor

205

2012. június 5/6-án a Vénusz át fog vonulni a Nap előtt, a Földről nézve ebben az évszázadban utoljára, ugyanis ez a jelenség ezután legközelebb csak 2117-ben lesz majd megfigyelhető. A ma várható születéskori élettartamok alapján valószínűleg csak mutatóba lesz olyan ember bolygónkon, aki elvileg a mostani és a 105 év múlva bekövetkező eseménynek is tanúja lehet. A kivételes alkalomra a Hubble Űrteleszkóp üzemeltetői is készülnek, a jelenség megfigyelésére a veterán űrtávcsövet is be fogják vetni. Ez azonban némi "trükközést" igényel, ugyanis a 2,4 méteres tükör nem fordulhat egyenesen a nagyon fényes napkorong felé, ezért a teleszkópot a Holdnak egy meghatározott pontjára fogják irányítani az esemény ideje alatt, kísérőnket mintegy segédtükörként használva: a Hubble műszerei a direkt napfény helyett a holdfelszínről visszavert sugárzást fogják elemezni, gyakorlatilag minden hadra fogható műszerrel. A használni tervezett észlelési technikák a fedési exobolygók esetében már rutinszerűen alkalmazott módszerek lesznek, azaz egyrészt a bolygó átvonulásakor a csillag fényének intenzitásában bekövetkező csekélyke csökkenést mérik majd, másrészt a Vénusz légkörének kémiai összetételét határozzák meg a rajta áthaladó napfény színképének elemzése alapján. Ez utóbbi vizsgálat eredményének értékelését nagyban segíteni fogja, hogy a Földhöz nagyon hasonló méretű és tömegű bolygó atmoszférájának összetétele jól ismert, de éppen ezért az itt szerzett tapasztalatok jól hasznosíthatók lesznek majd az exobolygók ilyen irányú vizsgálatai során is.

A Hubble Űrteleszkóp műszerei a Hold által visszavert napfényt fogják felhasználni a Vénusz Nap előtti elvonulásának megfigyelésére, többek között a bolygó légkörének spektroszkópiai elemzésére.
[NASA, ESA, A. Feild (STScI)]

A kutatók a Hubble ACS (Advanced Camera for Surveys), WFC3 (Wide Field Camera 3) és STIS (Space Telescope Imaging Spectrograph) műszereit fogják használni az esemény követésére az ultraibolya, optikai és közeli infravörös hullámhossz-tartományban. Az átvonulás előtt, alatt és után az űrtávcső összesen 7 órán keresztül irányul majd a Holdra. A hosszú megfigyelésre szükség is van, hiszen például a spektroszkópai észlelések során nagyon gyenge jelet kell kimutatni a kísérőnk által visszavert fényben: a napsugárzás mindössze százezred része halad át a Vénusz légkörén és reflektálódik a holdfelszínről.

Mivel ismétlési lehetőség nincs, ezért a megfigyelési folyamatot rendkívül nagy körültekintéssel kell megtervezni. Ennek során 2012. január 11-én már végeztek tesztészleléseket. A kivitelezést nagyon megnehezíti, hogy az űrteleszkópnak több, mint 7 órán keresztül a Hold ugyanazon pontjára kell néznie. A Hubble 96 perces periódusidővel kering bolygónk körül, minden forduló során azonban mintegy 40 percig kísérőnk az űrtávcső számára a Föld takarásában van. A teszt során többek között tehát azt is ellenőrizni kellett, hogy ezen feltételek mellett az irányítók képesek-e ilyen hosszú ideig a holdfelszín adott pontjára pozícionálni a távcsövet.

Az inzertben a Hubble ACS műszerével a Tycho kráter környékéről a 2012. január 11-én végzett tesztek során rögzített felvétel látható. A képen a legkisebb felismerhető részlet mérete 170 méter körüli. A felvétel felső részén megfigyelhető Tycho kráter egy körülbelül 100 millió évvel ezelőtti becsapódás nyoma. A körülötte látható fényes, sugárirányú csóvákat az ütközés közben kidobódott anyag hozta létre. A Tycho átmérője mintegy 80 kilométer, pereme körülbelül 5 kilométer magas. A kép által átfogott terület mérete 700 kilométer körüli, nagyobb, mint Új Mexikó.
[NASA, ESA, Z. Levay (STScI)]

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás