Meghökkentő részletek a Vénusz felhőzetén

187

A szomszédos planéta felszíni részleteit elrejtő misztikus és ezáltal a korábban élt emberek fantáziáját felcsigázó felhőtakaró 45 és 70 km közötti magasságban hullámzik, mozgását az ott fújó 300 km/h sebességű szelek okozzák. A főként kénes savakból álló, de klórt és fluort is tartalmazó felhőzet nem éppen kedvező az élet szempontjából, mindazonáltal számos érdekességgel szolgál. Az Európai Űrügynökség (ESA) szondája, a Venus Express különböző hullámhosszakon vizsgálta bolygótestvérünk légköri jelenségeit: a Venus Monitoring Camera (VMC) műszere a látható fényben, a közeli infravörösben és ultraibolyában készített felvételeket. Ez utóbbi hullámhosszakon például sikerült megfigyelni a felhőtakaró legfelső rétegeiben lévő különböző aeroszolok eltérő koncentrációjából eredő érdekes formációkat.

A felvételen a Vénusz déli féltekéje látható 30000 kilométeres magasságból, a déli pólus a kép alján, míg a bolygó egyenlítője a kép tetején látszik.

A fenti felvétel is mutatja, hogy milyen drámai változások történnek a felhőzet szerkezetében az egyenlítőtől a pólus felé haladva. Alacsony vénuszrajzi szélességeken a mintázat szétdarabolt, foltszerű: a felhők a Nap sugárzása okozta konvekció miatt mozognak (hasonlóan a lábosban forró vízhez). A sötét felhők felett látszó világos régió frissen kialakult kénsavcseppeket jelez.

Közepes szélességeken a konvekciós mintázat átadja a helyét a felhők sávos elrendeződésének, ami arra utal, hogy ezekben a régiókban gyengül a konvekció ahogyan a légkör egyre kevesebb napfényt nyel el. A pólus felé haladva ismét változik a felhőzet szerkezete: sűrű, majdhogynem alaktalan leplet mutat, egyfajta pólussapkát alkotva a Vénusz déli sarka felett. A kép alján látható körkörös alakzat a poláris régióban szokatlan módon megjelenő sávok egyike, ami arra utal, hogy légköri levegőtömegek spiráloznak a pólus felé, illetve körülötte.

20000 km távolságból az egyenlítői övezet a kénsavcseppek által alkotott világosabb mintázat finomabb részleteivel.

A harmadik képen a 40-50 szélességi fokok közötti átmeneti régiót figyelhetjük meg – a konvekciós mintázat és a sávos felhőzet határát. A felvétel 15000 km-es magasságból készült.

Az új vizsgálatok jelentős mértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy közelebb jussunk a bolygót előlünk elrejtő sűrű felhőzet titkainak megértéséhez.

Forrás: Universe Today, 2008.06.10.

Hozzászólás

hozzászólás