Űrszikla száguldott el a Föld közvetlen közelében csütörtökön hajnalban

18761

Felfedezése után hat nappal a televíziós és távközlési mesterséges holdak pályáinál is közelebb suhant el a Föld mellett egy kisbolygó.

Évente több tucat kisbolygó kerül a Föld közelébe, néhány százezertől egy-két millió kilométeres távolságon belül, és ezek ma már nem jelentenek “kozmikus hírértékű” eseményt. Ha azonban a Föld és Hold távolsága között suhan el egy kis égi vándor, az már felkelti a szakemberek és a nagyközönség érdeklődését is. Így történt most is: 2020. szeptember 18-án az arizonai Catalina Égboltfelmérő program (Catalina Sky Survey, röv. CSS) Mount Lemmon csúcsán levő 1,5 méteres tükrös távcsövével egy halvány, mintegy 19 magnitúdójú égitestet fedeztek fel, amely a csillagok között gyors látszó mozgást végzett. A kis égitest nem mutatott üstökösökre emlékeztető kómát vagy csóvát, ezért a 2020 SW kisbolygó ideiglenes jelölést kapta.

A felfedezését követően más obszervatóriumok is követték az aszteroidát, és meghatározták a Nap körüli pályáját. A NASA JPL (Jet Propulsion Laboratory, Sugárhajtómű Laboratórium) szerint a 2020 SW olyan ellipszispályán kering a Nap körül, amelynek excentricitása 0,190, a fél nagytengelye 1,01 CSE, napközelben 0,82 CSE-re, naptávolban 1,20 CSE-re van központi csillagunktól, és 373,47 nap (1,02 év) alatt kerüli meg a Napot. A pálya síkja 4,2 fokos szöget zár be a földpálya (ekliptika) síkjával. A pályája alapján Apollo-típusú földközeli kisbolygóról van szó. Méretét az eddigi megfigyelésekből 4,3 és 9,7 méter közöttinek becsülték, ami alapján a meteoroidok (1-100 méter közötti méretű kis aszteroidák) közé sorolható, tehát inkább csak egy kis “űrszikláról” van szó.

A pálya ismeretében rögtön kiderült, hogy 2020. szeptember 24-én 03:30 világidőkor kb. 28100 kilométerre fog elsuhanni a Föld középpontjától (0,07-szeres Föld–Hold-távolságban), azaz mintegy 21700 km-re bolygónk felszíne felett, ami már igen szoros megközelítést jelent. Ugyanis ez a magasság még a Föld körül nagyjából 36 ezer km magasságban körpályán keringő mesterséges holdak (elsősorban távközlési és televíziós átjátszó holdak) pályáinál is alacsonyabb. A 2020 SW pályájának földközelségi pontja Ausztrália és Új-Zéland felett lesz. A földközelség idején hazánkból is és Ausztráliából is (pl. Canberrából) a Halak csillagkép irányában lesz megfigyelhető. (A topocentrikus rektaszcenziója mindkét helyről közel azonos lesz, míg deklinációban 2 fok eltérés várható, de mindkét helyről nézve a Halakban lesz.) Azonban a déli félteke szak- és amatőrcsillagászai számára lesz kedvezőbb a megfigyelhetősége a legnagyobb közelség idején. Legnagyobb látszó fényességét az optimista becslések 13 és 13,5 magnitúdó közöttinek adják meg, más becslés szerint legfeljebb csak 15 magnitúdós lesz a kis égitest a földközelsége idején. A fényesség-előrejelzés bizonytalanságát a méretének és felszíni fényvisszaverő képességének (albedónak) nem eléggé pontos ismerete okozza, mert eddig még nem gyűlhetett össze elegendő megfigyelés az aszteroidáról. Nagy látszó mozgással fog átrobogni az égen a csillagok háttere előtt. Az alábbi ábrán a 2020 SW Nap körüli pályája látható.

A 2020 SW aszteroida Nap körüli pályája a Mars pályáján (piros színnel jelölve) belüli nagybolygók pályáinak feltüntetésével. A Föld pályáját kék szín, a kisbolygóét fehér szín jelöli. A kisbolygó pályájának földpálya síkja feletti szakaszát függőleges vetítővonalak érzékeltetik. A kisbolygó az ábrán jobbra van földközelben, a sárga félegyenes közelében, ami a tavaszpont iránya, hiszen a mostani őszi nap-éj egyenlőség közelében kerül sor a földközelségére (NASA/JPL)

A geostacionárius mesterséges holdak övezetének átmetszése után éri el a mintegy 21700 ezer km magasságban levő földközelpontját, majd bolygónktól távolodóban ismét keresztezi ezeknek a mesterséges holdaknak a zónáját. Mivel a kisbolygó is és a mesterséges holdak mérete is igen kicsi – csak néhány méteres kis testekről van szó –, ezért igen nehéz “eltalálni” azokat, sőt a Föld körüli térség is olyan hatalmas, hogy nem fog találkozni és ütközni egyetlen mesterséges holddal sem. Az alábbi animáció egy geostacionárius mesterséges hold mozgását mutatja, amely mintegy 36 ezer km magasan van a Föld felszínétől, és a keringési ideje megegyezik a Föld tengelyforgási idejével, a pályasíkja pedig a földi egyenlítői sík közelében van.

Egy geostacionárius mesterséges hold keringése a Föld körül

Mivel a 2020 SW nagyon megközelíti a Földet, ezért a kis távolság miatt bolygónk nagy tömege nagyon eltéríti eredeti pályájáról, így a földközelsége után egy nagyon módosult pályán fog tovább keringeni a Nap körül. Az eltérítés mértékét érzékelteti az alábbi ábra.

A 2020 SW aszteroida pályája jelentősen megváltozik a földközelsége után. A kis égitest a képen balról jobbra halad, a kékkel jelölt pontok 30 perces időközönként mutatják a pozícióját. A Földhöz legközelebb Ausztrália és Új-Zéland felett lesz a kisbolygó. A Nap irányát sárga nyíl mutatja (MPC alapján módosította Eddie Irrizarry MPC, EarthSky.org)

Bár a 2020 SW a déli félteke megfigyelői számára lesz kedvezőbb helyzetben a földközelsége idején, de érdekes megfigyelési lehetőség adódik az északi félteke megfigyelői számára is szeptember 24-én hajnalban, amikor az aszteroida várhatóan kb. 15 magnitúdós lesz, és a Marstól nem messze kereshető fel az égen, de csak távcsövekkel és elektronikus képrögzítő eszközökkel (CCD, DSLR kamera). A kisbolygó és a Mars helyzetét mutatja az alábbi áttekintő csillagtérkép.

A 2020 SW és a Mars helyzete az égen 2020. szeptember 24-én 03:30 UT-kor a Pisces (Halak) csillagképben (EarthSky,org)

Szerencsére a 2020 SW-t már hat nappal a földközelsége előtt sikerült felfedezni, majd utána folyamatosan követni és megfigyelni. Kiderült, hogy az elkövetkezendő ötven évben biztosan nem fog ütközni bolygónkkal, de a Földre nézve potenciálisan veszélyes kisbolygók közé sorolták. Az ilyen kis égitesteket lehetőleg nyomon kell követni. Jelenleg azonban nem ismerünk egyetlen olyan természetes kis égitestet, amely ütközne bolygónkkal.

A 2020 SW fizikai tulajdonságait, pontos méretét, alakját, színképét, anyagi összetételét még nem ismerjük, de a földközelsége napjaiban kapott megfigyelési adatok várhatóan választ adnak ezekre a kérdésekre is.

A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás