Létezik az úgynevezett pánspermia-elmélet, amelynek lényege, hogy egy adott helyen kialakult, létező élet alacsonyabb rendű formái meteorokba, üstökösökbe zárva nagy távolság megtétele és a kis égitestek becsapódása során olyan bolygókra kerüljenek, amelyeken a feltételek kedvezőek az élet további fejlődéséhez. Megeshet, hogy Földünk esetében is egy hasonló esemény indította el az élet fejlődését.
A becsapódások során az égitestekről kivetődő anyag más égitestekre hullhat Naprendszerünkön belül is. A Földön is találtak már a Holdról, illetve a Marsról érkezett kozmikus szikladarabokat.
Figyelembe kell venni azonban, hogy a fenti elmélet kifejezetten alacsonyabb rendű élőlényekre vonatkozik. A meteorok, kisbolygók kőzetburka alatt néhány centiméterrel már védelmet találhatnak ezek a primitív szervezetek a világűr roncsoló sugárzása elől, illetve ezek a szervezetek képesek arra, hogy esetleges életfunkcióikat hosszú ideig szüneteltessék. Kiváló példa erre egy baktérium, amely a nem megfelelő sterilizálás következtében az amerikai holdprogram kezdetén eljutott a Hold felszínére egy televíziós kamerában. Az emberes holdraszállások egyike alkalmával a felkeresett szonda ezen kameráját az űrhajósok leszerelték, és a Földre való visszatérés után az említett baktérium még életképes volt. Viszont magasabb rendű szervezetek ilyesféle kozmikus útja nem lehetséges, ezek nem képesek hosszú ideig szüneteltetni életműködésüket, érzékenyek a káros sugárzásra, illetve – összetettebbek lévén – túlságosan nagyok is lennének egy ilyen utazáshoz.
Az "élet áttelepítése" kifejezés is inkább egy egykor a Marson létezett, fejlett technikai civilizáció tudatos döntésére utal – ilyesfajta magasan fejlett kultúrának azonban nyilvánvaló nyomainak kellene lennie a Marson.
Jelenlegi tudásunk szerint a Nap évmilliárdok óta stabil csillag, energiakibocsátása közelítőleg azonos szinten van. Bár a Marson a jelek szerint régebben uralkodott sokkal melegebb, kedvezőbb klíma, ennek oka elsődlegesen nem a Nap nagyobb energiakibocsátása, hanem a Mars pályájának és tengelyferdeségének egy – ebből a szempontból – kedvezőbb állapota.
A kutatások szerint az egyik legfontosabb dolog az élet szempontjából egy, a Holdunkhoz hasonló, az anyagbolygóhoz képest viszonylag nagy tömegű kísérő létezése, amely stabilizálja a bolygó tengelyének helyzetét a pályasíkhoz képest, így az élet számára kedvező, hosszú időn át hasonló klímát biztosít.
Nem elhanyagolható szempont a két bolygó tömegének különbsége sem – a Mars kisebb tömege következtében a légkör alkotóelemei, elsősorban a könnyebb gázok gyorsabban és könnyebben szökhetnek meg a bolygótól.
A kérdéssel kapcsolatban érdemes meghallgatni a 2007 februárjában lezajlott "Földön kívüli élet hónapja" sorozat előadásait (http://www.mcse.hu/multimedia/)