Miért látjuk mindig ugyanazt az oldalát a Holdnak?

65626

A Hold tengelyforgási és Föld körüli keringésének periódusa pontosan megegyezik, ez az oka annak, hogy a Földről nézve mindig ugyanazt az oldalát látjuk.

Ezt a jelenséget kötött keringésnek, esetleg kötött tengelyforgásnak hívjuk. Az egymás körül keringő kiterjedt – azaz nem pontszerű – égitestek esetében mindig fellépnek gravitációs árapályerők, melyek a gravitációs és tehetetlenségi erők helyfüggése miatt lépnek fel (pl. a Hold Földhöz közelebbi oldalát nagyobb erővel vonzza a Föld, mint a közepét, vagy a túloldalát). Mindezek miatt a Hold felszínére ható eredő erő egy elnyúlt alakú felület mentén lesz állandó, ami kialakítja az ún. dagálypúpot. Visszahatásként ez természetesen létrejön a Föld felszínén is, és ez okozza a tengerjárást, a hat óránként váltakozó apály és dagály jelenségét. Az égitestek kezdetben gyors tengelyforgása miatt a dagálypúp hossztengelye nem pontosan a másik égitest középpontja felé mutat, ezért forgatónyomaték lép fel. Ez a forgással ellentétes irányban hat, azaz lassítja az égitestek rotációját. Elegendően hosszú idő alatt beáll az egyensúlyi helyzet, amikor a tengely körüli forgás periódusa megegyezik a keringéssel az egyik égitestre, a mi esetünkben a Holdra, így kötött tengelyforgás alakul ki. Még hosszabb idő alatt a Föld forgása is hozzá fog idomulni a Hold keringéséhez, amikor a két test szuperkötött keringésű lesz: azaz mindkét égitest mindig ugyanazt az oldalát fordítja a másik felé. Ilyen pl. a Pluto és legnagyobb holdja, a Charon.

Naprendszerünkben ez a jelenség egyáltalán nem ritka – többek közt például a Jupiter négy legnagyobb, úgynevezett Galilei-féle holdja is kötött keringést végez az óriásbolygó körül.

A Föld-Hold rendszerről további olvasnivalók találhatók Kereszturi Ákos és Tepliczky István "Csillagászati tankönyv kezdőknek és haladóknak" c. művének elektronikus változatában

Hozzászólás

hozzászólás