Pluto-holdak keringője

1945

Két hónapra van célpontjától a New Horizons szonda, amely már április végén elég közel járt a Plutóhoz, hogy legérzékenyebb kamerájával végre lefotózza annak összes ismert holdját.

Látványos animációt tett közzé a NASA május 12-én a Pluto holdrendszeréről, a felvételeken most először tűnik fel a távoli kisbolygó leghalványabb két holdja, a Styx és a Kerberos. Az alig 15-20 km-es kísérőket a Hubble-űrtávcsővel fedezték fel 2011-ben és 2012-ben, fényességük tőlünk nézve csak 26-27 magnitúdó, ami százmilliószor halványabb a szabad szemmel még megpillantható csillagoknál. A szondáról persze jóval fényesebbnek látszanak, hiszen a mi 4,5 milliárd km-es távolságunkkal szemben a felvételek készítésének idején már csak 88 millió km-re járt a Plutótól. A 2005-ben felfedezett Nix és Hydra már a New Horizons tavalyi felvételein is látható volt, az óriásinak számító Charon pedig két éve megfigyelhető, bár a most közzétett képeken nem látható, mert a négy kisebb holdhoz képest jóval közelebb kering a Plutóhoz, ahol a hosszabb expozíciók miatt beégtek a felvételek.

aaaa
A New Horizons szonda felvételei a Pluto holdrendszeréről. Az eredeti 5×10 másodperces expozíciók a bal oldalon láthatók, a háttérben a Tejút rengeteg csillagával. Ezeket képkivonásos technikával tüntették el a felvételekről, így csak az elmozduló holdak, és a fényesebb csillagok körül némi hiba marad meg (középen). A könnyebb azonosítás miatt a jobb oldalon a holdak pályáit is berajzolták, különböző színekkel kódolva azokat. Az április 25-e és május 1-je közötti napokat felölelő animáció a képre kattintva tekinthető meg. (NASA/JHU-APL/SwR)

A négy kisebb hold meglepően szorosan sorakozik a Pluto körül, távolságuk rendre 42, 49, 58 és 65 ezer km, keringési idejük 20, 25, 32 és 38 nap. Összehasonlításként a geostacionárius műholdak 36 ezer km-re, a Hold pedig átlagosan 384 ezer km-re kering bolygónktól. Nagy kérdés, hogy egy mindössze 2300 km átmérőjű égitest miként tudott ilyen sok holdat maga köré gyűjteni. Az egyetlen elfogadható magyarázatnak egy nagy ütközés tűnik egy másik Kuiper-objektummal, amely egy törmelékgyűrűt hozott létre az eredeti Pluto körül, ebből pedig hamarosan összeálltak holdjai. Ebből a szempontból az apró égitest hasonlít a Földhöz, amely szintén egy hatalmas ütközés után tett szert holdjára.

Reményeink szerint a New Horizons vizsgálatai ennek a régi eseménynek a részleteire is fényt derítenek. Már a HST korábbi felvételein is kimutatták a Hydra fényváltozásait, a friss képeken pedig a kisebb holdak is változó fényűnek látszanak. Ezt elnyúlt alakjuk, de a felszínükön lévő foltok is okozhatják. Ez is hamarosan kiderül majd, de addig is jöhetnek az esetleges újabb holdak, vagy gyűrű felfedezése a Pluto körül, amely még érdekesebbé teheti ezt az amúgy is mindenkit érdeklő égitestet.

Hozzászólás

hozzászólás