Habár a mi szemünk az elektromágneses spektrum csak egy szűk tartományán lát, az emberiség olyan „szemeket” alkotott, amelyekkel mindenféle hullámhosszú fényt meg tudunk figyelni távcsövekkel, űrobszervatóriumokkal. A rádióhullámoktól a gammasugarakig ez a többhullámhosszú, vagy „multiwavelength” megközelítés teszi lehetővé, hogy teljességükben megismerhessük az Univerzum objektumait.
Lássunk egy gyűjteményt változatos küldetések és távcsövek alkotta felvételekből, amelyek mindegyikében szerepet játszott a NASA Chandra röntgenobszervatóriuma is. Többféle objektumot, galaxisokat, szupernóvákat, csillagokat, planetáris ködöket tekinthetünk meg, amelyek közösen mutatják be, micsoda lehetőségek rejlenek az elektromágneses spektrum széles skálájáról származó adatok összeillesztésében.
M82
A Messier 82 vagy M82 galaxis a Földről nézve éléről látszik. Ez az elhelyezkedése izgalmas lehetőségeket nyit az időnként bekövetkező, hirtelen megerősödő csillagkeletkezések hatásainak megfigyelésére. A felvételen a Chandra obszervatórium röntgenmérései (kék és rózsaszín színekkel) körülbelül 20 000 fényév hosszú gázáramot tesznek láthatóvá, amelyet a sorozatos szupernóva-robbanások 10 000 000 foknál is forróbbra fűtöttek. A NASA Hubble-űrteleszkópjával készített, látható tartományú kép (vörössel és narancssárgával) magát a galaxist mutatja.
Abell 2744
A galaxishalmazok az Univerzum legnagyobb, a gravitáció által összetartott objektumai. Hatalmas mennyiségű, több tízmillió fokos forró gázt tartalmaznak, és ez a gáz fényesen világít röntgentartományban, így a galaxisok között több millió fényév távolságról is megfigyelhető. Az Abell 2744 galaxishalmaz felvételén a Chandra röntgenadatai (diffúz kék fény) és a Hubble optikai mérései (vörös, zöld és kék) találkoznak.
SN 1987A
1987. február 24-én a déli félteke megfigyelői új objektumot vettek észre a Nagy Magellán-felhőben, amely az elmúlt évszázadok legfényesebb szupernóva-robbanása volt. A Chandra röntgenobszervatórium adatai (kék) teszik láthatóvá a szupernóva lökéshullámát (egy szuperszonikus sebességű repülőgép hangrobbanásához hasonlítható), amely a környező anyaggal kölcsönhatva mostanra kb. 4 fényévre távolodott a robbanás központjától. A Hubble-űrteleszkóp (narancssárga és vörös) adatai is a gyűrűn belüli kölcsönhatásokat emelik ki.
éta Carinae
Vajon melyik lesz a legközelebbi szupernóva a galaxisunkban? Ezt biztosra nem lehet megmondani, de az éta Carinae, szorosan keringő, nagy tömegű csillagok labilis kettőse az egyik jelölt. A felvételen háromféle tartományú fényt láthatjuk: a Hubble optikai méréseit (fehér színnel), a Hubble ultraibolya adatait (ciánkékkel), illetve a Chandra röntgenfelvételeit (lila emisszió). A csillagok korábbi kitörései alakították ki a forró, röntgenben világító gázt, amely körülbelül 2,3 fényéves sugárral veszi körül a kettőst.
Kocsikerék-galaxis
A Cartwheel, vagy Kocsikerék-galaxis egy bika szemére (bull’s eye) emlékeztet, amely azért is megállja a helyét, mert egy kisebb galaxis haladt keresztül a közepén (mint a nyíl a darts tábla közepébe). A heves ütközés lökéshullámokat alakított ki, amelyek a galaxison átseperve jelentős csillagkeletkezést indítottak be. A Chandra röntgenfelvételei (lila) mutatják, hogy a felzavart forró gázt, amely eredetileg a Kocsikerék-galaxisban volt, az ütközés több mint 150 000 fényévnyire vonszolta magával. A Hubble látható mérései (vörös, zöld és kék) mutatják, mely területeken indíthatta be a csillagkeletkezést ez a találkozás.
Csiga-köd
Amikor egy Naphoz hasonló csillag kifogy az energiakészleteiből, felfúvódva leveti magáról külső rétegeit, míg végül csak a csillag összetömörödött magja marad hátra. Ezt a látványos fázist nevezzük planetáris ködnek, amely a Nap körülbelül 5 milliárd év múlva bekövetkező jövőjét is mutatja nekünk. A Csiga-ködről (Helix-köd) készített felvételek a NASA Spitzer teleszkópjának infravörös méréseit (vörös és zöld), a Hubble optikai felvételeit (narancssárga és kék), a NASA Galaxy Evolution Explorer ultraibolya adatait (ciánkék), valamint a Chandra röntgenképét (fehér) kombinálja. Röntgenben figyelhető meg a kialakult fehér törpe a planetáris köd közepén, ha a teljes méretet kinagyítjuk. A képen látható terület mintegy 4 fényév átmérőjű.
Forrás: NASA
