A Rosetta keringő egysége páratlanul érdekes felvételeket készített, amikor a Philae az üstökösmag felszíne felett repült az első visszapattanása után. A felszíni kis minilaboratórium az összes mérési adatát maradéktalanul továbbította a Földre.
A Rosetta űrszonda Philae leszállóegysége ugyan sikeresen leszállt a 67P/Churyumov-Gerasimenko-üstökös (67P) magjának felszínére 2014. november 12-én, de az üstökösmag olyan nehéz terepén, sötét zugában állapodott meg, ahol a mag 12,4 órás tengely körüli forgási idejéből elvárható napi 6-7 órás napsütésből csak mintegy 1,5-2 óráig süt a Nap. Ez viszont nem elegendő a napelemeknek, hogy a felszíni kis minilaboratórium teljes energiaellátása biztosítva legyen az eredetileg több hétre tervezett működéséhez. A helyzetet még az is nehezíti, hogy a tervekkel ellentétben a Philae lehorgonyzása sem történt meg, ezért a kis test helyzete nem stabil az üstökösmag felszínén.
A Rosetta keringő egységének Navigációs Kamerája (NAVCAM) rendkívül fontos felvételeket készített a Philae első érintése után az üstökösmag felszínéről kiszabadult porfelhőről, illetve magáról az egységről a november 12-i események alatt. A felvételek idején a Rosetta keringő egysége a mag felszínétől mintegy 15 kilométeres távolságban volt, a képek felbontása mintegy 1,3 méter.
A Philae az első talajtérése és visszapattanása után 1 óra 42 percet repült az üstökösmag felszíne felett ballisztikus pályán és másodszor is érintette a talajt, majd ismét visszapattant onnan. Az első és a második talajtérés közötti repülés közben az OSIRIS NAC kamerával is készültek felvételek az üstökösmag felszínétől 15,5-17,5 kilométer magasságból. Fontos, hogy ezek egyikén a Philae három talpának nyoma is látszik, míg a néhány perccel korábbi képen nem.
A Philae a másodszori visszapattanás után mintegy 7 perccel érte el a végső leszállóhelyet. Tréfásan azt is lehetne mondani, hogy valójában nem is egyszer, hanem egyből háromszor szállt le a Philae. A végső leszállóhely pontos helyét ma még nem ismerjük, de a közeljövőben az OSIRIS NAC kamerával jó látási viszonyok mellett készült felvételeken reményeink szerint azonosítani lehet majd a leszállóegységet és zord környezetét. A következő képen a Philae CIVA panoráma kamerarendszerével készült első felvételekből mutatunk be egyet.
A képek készítésén túl a Philae fedélzeti műszereinek többsége is értékes mérési adatokat gyűjtött, mint például a felszíni hőmérséklet és a talaj mechanikai tulajdonságainak mérésére alkalmas berendezés (Multi-Purpose Sensors for Surface and Subsurface Science, MUPUS) és az üstökösmag felszíni anyagának összetételét elemző alfarészecske- és röntgenspektrométer (Alpha Proton X-ray Spectrometer, APXS). Emellett aktiválták az SD2 (Sample and Distribution Device) berendezést is, amely mintát vett a felszín alatt mintegy 25 cm-es mélységből.
A nehézségek ellenére tehát a Rosetta leszállóegységének eddigi működése sikeresnek tekinthető. November 15-én a Philae energiaellátó rendszere lemerült, de előtte még minden mérési adatot le tudott küldeni a Földre. Ezután hibernált állapotba került, ami nem zárja ki, hogy néhány hónap múlva, amikor elegendő napfény jut a napelemeire, feléled és folytathatja az üstökösmag felszíni vizsgálatát.
Végezetül érdemes megjegyezni, hogy a meghatározó magyar közreműködéssel épült energiaellátó rendszer és a hibatoleráns fedélzeti adatgyűjtő számítógép is jól működött.
Források:
- Az OSIRIS fotózta a Philae-t az üstökösmag feletti repülésekor (ESA Rosetta blog, 2014.11.17.)
- Fotó a Philae-ről az első érintés után (ESA Rosetta blog, 2014.11.17.)
- Háromszor érintette a felszínt a Rosetta leszállóegysége (ESA, 2014.11.14.)
Kapcsolódó internetes oldalak:
- A lander elaludt (ESA Rosetta blog, 2014.11.15.)
- A lander elemei feszültsége gyorsan esik (ESA Rosetta blog, 2014.11.15.)
- Az úttörő Philae teljesítette a fő küldetését a hibernálása előtt (ESA Rosetta blog, 2014.11.15.)
- Hogy van (és hol) van a Philae_ (ESA Rosetta blog, 2014.11.14.)
- Továbbra is Philae (Űrvilág, 2014.11.15.)
