Ahogyan tegnapi hírünkben már előrevetítettük, a NASA OSIRIS-REx kisbolygókutató űrszondája küldetésének legizgalmasabb fázisához ért magyar idő szerint az elmúlt éjszakán. Az eddig rendelkezésünkre álló információk alapján a mintavételi manőver sikeresen lezajlott. Hátra van azonban még annak megállapítása, hogy sikerült-e a tervezett mennyiségű kőzetmintát begyűjteni az ősi Naprendszert megtestesítő Bennu kisbolygóról.
A floridai Cape Canaveralból 2016 szeptemberében útjára indított OSIRIS-REx űrszonda 2018-ban érte el célpontját, az 550 méter átmérőjű (101955) Bennu kisbolygót. Az azóta az égitest közvetlen közeléből folytatott vizsgálatokat az elmúlt órákban a kisbolygó felszínét súroló megközelítés és fizikai mintavétel koronázta meg. A manőver csúcspontján, amikor a szonda a legszorosabban közelítette meg az égitestet, az űreszköz kiterjesztette 3,5 m hosszú robotkarját, aminek mintagyűjtő tartályába egy nitrogénpatronból hevesen kiáramló gáznyaláb sodort a mérnökök reményei szerint legalább 60 g, de akár 1 kg-ot is elérő mennyiségű, porból és kisebb kavicsokból álló kőzetmintát. Mivel a Bennu kisbolygó a Földtől jelenleg több mint 320 millió km távolságra van, ahova még a rádiójelek eljuttatásához is 18 percre van szükség, a manővert az űrszonda a földi irányítás felügyelete mellett, ám autonóm módon, előre feltöltött algoritmusok alapján végezte el.
Ha a minta mennyisége eléri a minimálisan elvárt 60 grammot, akkor az űrszonda felkészül annak Földre történő visszajuttatására, és 2021 márciusában elhagyja a Bennu kisbolygót. Ha azonban a mérések azt mutatnák, hogy nem sikerült a kívánt mennyiségű mintát begyűjteni, akkor az OSIRIS-REx a visszatérési ablak jövő márciusi megnyílása előtt, január 12-én egy második megközelítési és mintavételi manővert is el fog végezni az Osprey nevű, szintén viszonylag akadálymentes másodlagos leszállási helyszínen.
A befogott mintamennyiség közvetlen mérésére ugyan nincs mód, ám a kutatók három közvetett módszerrel is igyekeznek majd becslést végezni az anyag mennyiségére. Egyrészt össze fogják vetni egymással a mintavétel helyszínéről a manőver előtt és után készült képeket. Másrészt letöltik és elemzik a kifejezetten a mintavétel dokumentálására a szonda fedélzetén elhelyezett SamCam kamera képsorait. Harmadrészt a perdületmegmaradás elvére támaszkodva megvizsgálják majd a szonda forgási sebességében beálló változást behúzott és kiterjesztett mintagyűjtő karral. Ezek a vizsgálatok előreláthatólag egy hetet vesznek majd igénybe, így hamarosan megtudhatjuk, valóban sikeres volt-e a történelmi jelentőségű manőver.
Forrás: NASA