Sötét ragyogás

2292

Fiatal csillagok ragyogó fénye által megvilágított sötét kozmikus porkígyó kanyarog keresztül ezen a nagy látómezejű felvételen. A képen látható sűrű csillagközi felhő a Lupus 3 nevű csillagkeletkezési tartomány, amelyben az összesűrűsödő por- és gázcsomókból éppen forró, kéken izzó csillagok születnek. Ezt a fotót a VLT Survey Telescope-nak és az MPG/ESO 2,2 méteres távcsövének a felvételeiből állították össze. Ez az eddig készült legrészletgazdagabb felvétel erről az égterületről.

A Lupus 3 csillagkeletkezési régió a VLT Survey Telescope-nak és az MPG/ESO 2,2 méteres távcsövének a kombinált felvételén. Forrás: ESO/R. Colombari.

A Lupus 3 csillagkeletkezési tartomány a Skorpió csillagképben figyelhető meg, és mindössze 600 fényévre van a Földtől. Egy nagyobb komplexum, a Lupus-felhők részét képezi, ami a szomszédos Farkas (latinul Lupus) csillagképről kapta a nevét. A felhők úgy néznek ki, mintha füstpamacsok fodrozódnának milliónyi csillag háttere előtt, ám ezek a felhők valójában sötét csillagközi ködök.

A csillagközi ködök hatalmas gáz- és porfelhők, amelyek kiterjedése több száz fényév is lehet. Vannak olyan ködök, amelyeket lenyűgözően világítanak meg a bennük lévő forró és fényes csillagok, ugyanakkor a sötét ködök eltakarják a belsejükben vagy mögöttük lévő égitestek fényét. Ezeket abszorpciós ködöknek is nevezik, mert az őket alkotó sűrű, hideg porszemcsék elnyelik, abszorbeálják és szórják a felhőn áthaladó fényt.

Híres sötét köd például a Szeneszsák-köd, valamint a Tejútban a Hattyú és a Nyilas csillagképek között húzódó, szabad szemmel is látható Nagy Hasadék nevű sötét porsáv.

A Lupus 3 szabálytalan alakja torz kígyónak hat az égbolton. A fenti felvételen jól megfigyelhető az erős kontraszt a széles sötét sávok és a középen fényesen ragyogó kék csillagok által megvilágított tartományok között. A legtöbb sötét ködhöz hasonlóan a Lupus 3 is aktív csillagkeletkezési tartomány, ahol protocsillagokat és nagyon fiatal csillagokat találunk. A közeli zavarforrások sűrűsödéseket tudnak létrehozni a ködben, amelyek saját gravitációjuk hatására folytatják az összehúzódást, miközben a hőmérsékletük és a bennük uralkodó nyomás növekszik. Az összehúzódó felhőmagban a szélsőséges körülmények nyomán végül létrejön egy protocsillag.

A kép közepén látható két fényes csillag éppen ilyen folyamat során született. Életük legelején a sugárzásukat még nagyrészt elnyelte a nekik otthont adó sötét köd vastag burka. Ekkor még csak infravörös és rádiótávcsövekkel lehetett volna megpillantani őket. Ám ahogy mind fényesebbé és forróbbá váltak, erős sugárzásuk és csillagszelük elsöpörte a környező gázt és port, végül a bölcsőjüket elhagyó fiatal égitestek ragyogó fénye a távolból is jól láthatóvá vált.

A csillagködök minél alaposabb megismerése elengedhetetlen a csillagok keletkezésének jobb megértéséhez. A Nap is a Lupus 3-hoz hasonló csillagkeletkezési régióban jött létre több mint négymilliárd évvel ezelőtt. Mint az egyik legközelebbi csillagbölcső, a Lupus 3 számos vizsgálat célpontja. 2013-ban az ESO chilei La Silla Obszervatóriumában működő MPG/ESO 2,2-méteres távcső már rögzített egy látványos felvételt ennek a sötét füstszerű pamacsok és ragyogó csillagok által uralt régiónak egy kisebb szeletéről (eso1303).

Linkek
Szakcikk a Lupus-felhőkről
Fotók a VLT Survey Telescope-ról
Fotók az MPG/ESO 2,2-méteres távcsövéről

Forrás: ESO

Hozzászólás

hozzászólás