Szivar a LOFAR-ral: így fest a Messier 82 nagyon hosszú hullámhosszakon

250

A négy európai országban elterülő LOFAR rádióantenna-hálózat segítségével az eddigi legélesebb felvételt sikerült előállítani a nagyon hosszú hullámhosszú rádiótartományban a csillagontó galaxisról.

A LOFAR (Low-Frequency Array) egy holland kezdeményezés az Univerzum részletes feltérképezésére a minden eddiginél hosszabb rádió hullámhosszakon. Rengeteg egyszerű rádióantennából készült, kiterjedt hálózata segítségével a 10-90 és 110-250 MHz közötti tartományokban végezhetőek megfigyelések. Ha a számok ismerősnek tűnnek, az azért lehet, mert nagyjából a két tartomány közötti hullámhosszakon hallgatjuk a földi FM rádióállomásokat.

20150205_m82lofar_kep2
Az M82 hagyományos megjelenése a Hubble felvételén. A rádiófelvétel a középső, legfényesebb tartományról készült. Forrás: NASA, ESA and the Hubble Heritage Team STScI/AURA.

Az Eskil Varenius (Chalmers University of Technology, Onsala, Svédország) vezette nemzetközi kutatócsoport által végzett munkában a jól ismert Messier 82-t, a Szivar-galaxist figyelték meg, a LOFAR legtávolabbi, angol, német, francia és svéd állomásait is felhasználva. Az M82 egy csillagontó galaxis, és látható fényben igen jellegzetes képet fest a rengeteg por és a magjából két irányba kilövellő hidrogénfelhők miatt. Hosszú hullámhosszakon, 118 és 154 MHz-en azonban egészen máshogy fest.

20150205_m82lofar_kep1
Az M82 központi vidéke 118 és 154 MHz-en (narancs és kék). A felvétel kb. 3300 fényévet fog át, és el van forgatva a fentihez képest. Forrás: E. Varenius/Onsala Space Observatory/LOFAR collaboration.

„A LOFAR új, extrém éles felvételén egy sor fényes pontot találtunk, amelyek feltehetően szupernóva-maradványok”, magyarázza Eskil Varenius. A kutatók összesen 16 közel pontszerű forrást azonosítottak. Az antenna-hálózat több mint ezer km-es kiterjedésének köszönhetően a felvétel felbontása elég jó ahhoz, hogy a közel 12 millió fényévre lévő galaxisban is sikerüljön némelyik, néhány fényév átmérőjű szupernóva-maradványt apró, gyűrűszerű alakzatként felbontani. „Meglepett minket, hogy a LOFAR nem kevesebb, mint 16 szupernóva-maradványt látott az M82-ben. Ez a felvétel új nyomokkal szolgálhat az M82 szerkezetéről, és hogy miért keletkezik ott annyi csillag”, mondta el John Conway, az Onsala Space Observatory igazgatója.

A felvétel azt is megmutatta, hogy a pontforrások egy halványabb, kiterjedt plazmafelhőbe vannak ágyazva. A felhő elnyel valamennyit a benne lévő, kisebb források sugárzásából. Ennek a kimérésével jobban megismerhető, hogyan működnek az olyan csillaggyárak, mint az M82. Maga a felhő egy gyűrűre emlékeztet: fényes a széleken, ahol a nagy kiáramlások is kiindulnak a galaxisból, viszont halványabb középen. Ez egybeesik a legerősebb csillagkeletkezést és sok port tartalmazó korong pozíciójával.

 

20150205_m82lofar_kep3
A LOFAR hálózat állomásai. A sűrű, központi rész Hollandiában található, a távoli egységek a környező országokban. Három további állomás épül Lengyelországban. Forrás: Astron.

Az M82-ről készült nagyfelbontású képek csak az elsők a LOFAR teljes, nemzetközi hálózata által rögzítettek közül. A kutatók további galaxisokról készült felvételeken is dolgoznak, egyre hosszabb hullámhosszak felé kiterjesztve az ívmásodperc alatti csillagászati mérések lehetőségét.

Forrás: phys.org. A szakcikk előzetes verziója az arxiv.org-on elérhető.

Hozzászólás

hozzászólás