A Herschel-űrtávcső mérései alapján 25 naponta kifényesedik egy születő csillagot rejtő felhő: a legvalószínűbb magyarázat, hogy odabent egy kettőscsillag jön éppen létre.
A csillagok összeomló gáz- és porfelhőkből születnek. A felhőben kialakuló, egyre forróbb és sűrűbb mag a protocsillag: erre zuhan rá a még körülötte lévő anyag. A Balog Zoltán (Max-Planck-Institute für Astronomie, Heidelberg) vezette nemzetközi szerzőcsoport egy ilyen, még por- és gázburokban rejtőző égitestet, az LRLL54361-et figyelte meg a Herschel-űrtávcsővel, távoli infravörös hullámhosszakon. A Hubble- és Spitzer-űrtávcsővel végzett korábbi megfigyelések rövidebb hullámhosszakon már mutattak periodikus fényváltozásokat. Nagy meglepetésre ezek a távoli infravörösben is jelen vannak: az objektum 25,34 naponként ismétlődő, igen erős felfényesedéseket produkál. A protocsillagok fényessége ugyan a behulló anyag mennyisége szerint változhat, de eddig csak kismértékű, vagy nem ismétlődő fényességváltozásokat sikerült detektálni.
Megállapították, hogy a fényváltozások nem magából a felhőből erednek, hanem csak a központi égitest változásainak visszfényét látjuk, ahogy megvilágítja és felmelegíti a porburokban lévő ritkább tartományok, nyílások falait. Szintén erre utal, hogy hosszabb hullámhosszakon másfél nappal később történik meg a felfényesedés: a hőhullám később éri el a protocsillagtól távolabb fekvő, hidegebb port, mint a bentebbi, melegebb tartományokat.
A legjobb magyarázat a jelenségre, hogy a felhő belsejében egy kettőscsillag alakul ki. Ahogy a két csillag 25,34 naponta megkerüli egymást, változik, hogy mennyi anyag áramlik rájuk: a legtöbb akkor, amikor a legközelebb vannak egymáshoz. A bezuhanó, majd a protocsillagok felszínébe becsapódó gázfelhő rengeteg fényt és hőt produkál, ami aztán a környező por- és gázburkot is megvilágítja. De a pontos mennyiség keringésről keringésre is változik: a szerzők becslése szerint az egyik felfénylésről a másikra megduplázódott a bezuhant anyag tömege. Mindez egyértelmű figyelmeztetés, hogy – különösen kettőscsillagok esetében – téves megközelítés mindig állandó, vagy csak lassan változó anyaggyűjtési rátát feltételezni a csillagkeletkezési modellekben.
Az eredményeket bemutató szakcikk az Astrophysical Journal Letters folyóiratban fog megjelenni. A cikk további magyar társszerzői: Detre Örs (Heidelberg), Juhász Attila (Leiden University) és Marton Gábor (MTA CSFK).
Forrás: arxiv:1406.1350 [astro-ph.SR]
