50 éves a La Silla Obszervatórium!

1161

1969-es felavatása óta az ESO La Silla Obszervatóriuma a csillagászat élvonalába tartozik. Csúcstechnológiájú műszerparkja nem csak áttörést jelentő felfedezéseket tett lehetővé a csillagászok számára, de a jövő távcsöveinek építői előtt is kikövezte az utat. Az ESO La Silla-n működő teleszkópjai 50 év észlelés után is az eget ostromolják, idegen világokat fedeznek fel, és lélegzetelállító részletességgel tárják fel a kozmosz titkait.

A La Silla Obszervatórium 2003 májusában

La Silla építése az ESO alapítása után három évvel, 1965-ben kezdődött meg a chilei Atacama-sivatag peremén található Cerro Chicado északi részén [1]. A helyszínt jó elérhetősége, száraz klímája, csillagászati megfigyelésekhez ideális feltételei miatt választották – mindezek elengedhetetlenek egy vezető szerepre törekvő obszervatórium létrehozásához.

Az ESO-t jelző tábla a La Silla-ra vezető út elején 1967-ben

Az észlelések viszonylag kis távcsövekkel, az 1 méteres és az 1,52 méteres ESO-teleszkópokkal kezdődtek meg. Idővel a La Silla-n üzembe helyezett különböző típusú távcsövek száma is nőtt, jelenleg 13 teleszkóp működik a hegyen, amelyek közül néhányat nem az ESO, hanem országok, egyetemek és egyéb szervezetek működtetnek a világ minden részéről. Ilyenek a TRAPPIST-South, a Rapid Eye Mount (REM) és a gammakitörések után kutató TAROT teleszkópok.

A Tejút pazar ragyogása a La Silla Obszervatórium felett. Jobbra az ESO 3,6 méteres teleszkópja, ezen működik a világ leghatékonyabb exobolygó-kereső műszere, a kivételes pontosságú HARPS (High Accuracy Radial velocity Planet Searcher) spektrográf

La Silla 50 évvel a felavatása után is a csillagászati kutatások élvonalába tartozó fontos intézménye az ESO-nak, amely minden évben kétszáznál is több szakcikkhez szolgáltat adatokat. Bár zászlóshajója jelenleg a VLT távcsőegyüttes a Paranalon, a 4 méteres osztályú távcsövek közül a két jelentőset is az ESO üzemeltet La Silla-n. Az ESO első nagy teleszkópján, a 3,6 méteresen működik a világ leghatékonyabb exobolygó-kereső műszere, a HARPS (High Accuracy Radial velocity Planet Searcher) spektrográf, amelynek kivételes pontossága számos idegen világ felfedezését tette lehetővé.

La Silla látványa a hegy lábától annak csúcsáig, ahol az ESO első obszervatóriuma, a La Silla Obszervatórium látható. La Silla lábánál az időszakos Pelikán-folyó keskeny völgyében épült fel a Pelikán-tábor. Az itt található kis oázis biztosítja az obszervatóriumnak a vizet. Az eredeti alaptábort az 1960-as évek közepén építette az ESO a Pelikán-völgyben

A La Silla-n jelenleg is üzemelő másik nagy ESO-teleszkóp, a 3,58 méteres NTT (New Technology Telescope) a távcsőtervezésben jelölt ki új irányokat, hiszen ez volt az első, amelyet számítógép által vezérelt főtükörrel láttak el. Az aktív optika elnevezéssel illetett új technológiát az ESO fejlesztette ki, és jelenleg már a világ összes nagy teleszkópján alkalmazzák. A széles skálát átfogó tudományos célú észlelések mellett a távcső alapvető szerepet játszott a VLT-hez vezető út megalapozásában is.

1963. június 8. és 10. között az ESO képviselői az AURA vendégei voltak annak chilei birtokán, június 10-én pedig a Cerro Morado-n gyűltek össze, hogy megvitassák az ESO chilei kilátásait. 1963. június 8-án lóháton a Cerro Tololo-ra baktattak, ahol a június 9-ét az AURA-helyszín vizsgálatával töltötték. Innen június 10-én mindkét társaság a szintén az AURA területén, a Tololo-tól délre található szomszédos Morado csúcsra ment. Az AURA véleménye szerint ez a hegy nagy szabad felszínével és alaposan megvizsgált kedvező észlelési körülményeivel megfelelő helyszín lehet az ESO obszervatóriumának. A képen balról jobbra: Ch. Fehrenbach, O. Heckmann, Sr Marchetti, J.H. Oort, N.U. Mayall, F.K. Edmondson és A.B. Muller

Vezető szerepük megőrzése érdekében mindkét távcsövet folyamatosan fejlesztik. Az NTT rövidesen megkapja a SoXS spektrográfot, amelynek feladata a képalkotó égboltfelmérések során detektált tranziens események és változó csillagászati objektumok utánkövetése lesz. A 3,6 méteres teleszkópra pedig a NIRPS bolygókereső műszert telepítik, amely az infravörös tartományban nyújtja a HARPS képességeit. A nemrégiben üzembe állított ExTrA és BlackGEM távcsövekkel együtt ezek a fejlesztések biztosítják továbbra is a La Silla Obszervatórium pozícióját a csillagászati kutatások élvonalában.

Útépítési munkák a La Silla csúcs közelében (jobbra) Chile IV-es régiójában, 1968-ban

Az ESO tíz legfontosabb felfedezése közül több is a La Silla-n működő távcsövekhez kötődik. Az elmúlt öt évtized számos tudományos eredménye közül ízelítőül néhány: az Univerzum gyorsuló tágulásának felfedezése, amelyet 2011-ben fizikai Nobel-díjjal ismertek el; bolygó felfedezése a legközelebbi csillag körül; gravitációshullám-forrás által kibocsátott optikai sugárzás első detektálása; a közeli galaxisok távolságának eddigi legpontosabb meghatározása a chilei vezetésű Araucaria-projekt keretében; és hét bolygó felfedezése egy ultrahideg vörös törpe, a TRAPPIST-1 körül.

Megfigyelések a Jupiterbe csapódó Shoemaker-Levy 9 üstökösről

La Silla rutinszerű működését két különleges csillagászati esemény is „megzavarta”, hetekre lefoglalva távcsőarmadájának minden idejét: az SN 1987A és a Shoemaker-Levy 9 üstökös darabjainak Jupiterbe csapódása. Utóbbi szinte teljesen szétzilálta La Silla békés hétköznapjait, hiszen 10 távcső figyelte a Jupitert, miközben a semmihez sem fogható becsapódás legfrissebb történéseit élő sajtókonferenciákon osztották meg a média Garchingba és Santiagóba delegált képviselőivel.

A La Silla Obszervatóriumba vezető út átadása 1964 márciusában. A kép a chilei zászló felvonását örökíti meg a megnyitóünnepségen

A csillagászati eredmények mellett La Silla rendkívül fontos szerepet játszott a chilei csillagászat fejlődésében is. A chilei csillagászok ma már rendszeresen használják tudományos programjaikhoz a La Silla-n működő távcsöveket. Az ESO La Silla-t is magába foglaló infrastruktúrájának üzemeltetése és folyamatos fejlesztése pedig a chilei ipar, gépipar és tudomány számára teremtett számos kapcsolódási lehetőséget. La Silla távcsövei az európai és a chilei csillagászok új nemzedékeinek képzését is szolgálják, mint azt például a minden évben La Silla-n megrendezett ESO-NEON Observing Schools események is mutatják.

La Silla-nak a sikerek mellett kihívásoknak is meg kell felelnie: bár az obszervatórium szinte tökéletes észlelési körülmények mellett működhet, állandó földrengésveszélynek van kitéve. Annak ellenére, hogy esetenként nagy erejű események epicentruma sem esett távol tőle, La Silla eddig szerencsére nem szenvedett komoly károkat földrengések következtében. Az obszervatóriumnak most azonban egy újabb zavaró tényezővel is szembesülnie kell: a pánamerikai autóút fényszennyezése fenyegeti La Silla sötét égboltját.

A La Silla bal oldalát mutató első felvétel, amelyet 1964-ben készített Otto Heckmann egy helikopteres átrepülés során

Az alapításának 50. évfordulóját ünneplő obszervatórium az amatőrcsillagászat támogatásában és a csillagászati események széles körű megismertetésében is „szintet fog lépni” – ez utóbbiban idén a La Silla-ról is megfigyelhető teljes napfogyatkozás jelenti a legnagyobb lépcsőfokot. Amint a Chile északi részén áthúzódó 150 km széles sávból nézve a Hold korongja elfedi a Napét, és a nappal éjszakába fordul, látogatók százai fogják ünnepelni nem csak ezt a ritka csillagászati eseményt, de az ESO első obszervatóriumának, La Silla-nak a tudományos örökségét is.

[1] A „La Silla” – spanyolul „nyereg” – elnevezést a helyi faszénégetők adták a Cinchado északi részének, utalva az ESO első obszervatóriumának helyet adó hegy nyeregre hasonlító alakjára.

Linkek

Forrás: eso1906 — Szervezeti közlemények

Hozzászólás

hozzászólás