Október 22-én hajnalban (magyar idő szerint 02:50-kor) elindult az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) Chandrayaan-1 ("Holdhajó") elnevezésű holdszondája. A fellövés Madrastól mintegy 80 km-re északra, a sriharikota-i Satish Dhawan űrközpontból történt. A hordozóeszköz India saját, űreszközök világűrbe juttatására is alkalmas PSLV (Polar Satellite Launch Vechicle) hordozórakétája volt, amelynek egy korszerű, módosított változata, a PSLV-C5 (vagy más források szerint PSLV-XL) juttatta pályára a Chandrayaan-1-et.
Indiai nagy tolóerejű hordozórakétája, a mintegy 44 m magas, 2,8 m átmérőjű és 284 tonna induló tömegű PSLV (kép: PSLV-C8/CA változat, amely az AGILE röntgen- és gammacsillagászati mesterséges holdat juttatja pályára, ISRO).
A mintegy 1,5 méter élhosszúságú, közel kocka alakú és kis fantáziával nagyra nőtt mosógépre vagy hűtőszekrényre hasonlító űrszonda össztömege üzemanyaggal feltöltve mintegy 1304 kg, ebből a testének és fedélzeti berendezéseinek és tudományos műszereinek tömege több mint 500 kg. A holdszonda lényegében az indiai Kalpansat meteorológiai mesterséges hold módosított változata, amelynek napeleme 750 W-os lítium-akkumulátort tölt fel és ezzel biztosítja a szonda energiaelllátását.
A fedélzeti hasznos tömeg, vagyis a tudományos műszerek tömege mintegy 55 kg (más források szerint 90 kg), ezen kívül még egy kb. 30 kg-os, a Hold felszínébe becsapódó próbatestet is magával visz a "Holdhajó".
A Chandrayaan-1 holdszonda és fedélzeti berendezései a napelemtáblával, valamint a Hold felszínébe becsapódó próbatesttel (fent) (kép: ISRO).
Az inditási ablak egyébként ebben a hónapban október 19-28-a között van nyitva. A holdszonda először egy 240 km x 36000 km magas geoszinkron átmeneti pályára áll bolygónk körül és a tervek szerint a Holdat 5,5 nap múlva éri el. A Hold körül először a felszíntől távoli, körhöz közeli, mintegy ezer kilométer magas átmeneti pályára áll. Ezután több pálya-szűkítő iránymódosítást követően éri el a 200 km magas ellenőrzési pályáját, és majd csak ezután tér rá a végleges, 100 km-es magasságban húzódó poláris körpályára – ez nagyon hasonló a japán SELENE és kínai Chang’e-1 holdszonda pályáihoz. Az amerikai NASA is érdeklődik az indiai szonda vízjég utáni kutatásai iránt, tekintettel a jövőben megvalósítandó holdbázis-program előkészítésére. Az első indiai holdszonda küldetését egyébként mintegy két év időtartamra tervezik és mintegy 83 millió amerikai dollárba kerül.
A Chandrayaan-1 tudományos műszerei részben indiai, részben pedig nemzetközi együttműködésben készültek: európai (ESA támogatásával vagy anélkül), angol, német, norvég, lengyel, bolgár közreműködéssel, illetve az amerikai NASA részvételével. A tudományos eredményeket illetően a Hold, illetve a Naprendszer kialakulásáról és fejlődéséről, valamint égi kísérőnk felszínközeli rétegeinek megismerésében, esetleg a vízjég kimutatásában várunk előrelépést. A holdszonda műszerei eközben az űridőjárás paramétereit is mérik (napszél áramlási sebessége, kémiai összetétele, mágneses tér, kozmikus sugárzás).
A leglátványosabb eredményeket a felszínt térképező nagyfelbontású kamerától (TMC) várjuk, amely 5 méteres felbontással egy menetben a Hold felszínének 40 km-es szakaszairól készít részletes felvételeket. A hiper színképfelvevő (HySi) 80 méteres térbeli és 15 nanométeres színképi felbontással térképezi a felszín ásványi összetételét. A mintegy 30 kg-os becsapódási próbatestet (MIP) akkor indítják el, amikor a szonda elérte a 100 km magas körpályát, de ennek a pontos időpontja még nem nyilvános. Ez egy "okos" próbatest, ugyanis fedélzeti mini-műszerei is vannak: egy nagyfelbontású tömegspektrométer, egy radar magasságmérő, valamint egy videokamera.
Fantáziarajz a Chandrayaan-1 keringéséről (kép: ISRO).
Amennyiben minden a tervek szerint alakul, akkor a mostani holdszondát 2010/11-ben követi majd a Chandrayaan-2, amely egy kerekekkel ellátott 30-100 kg tömegű robotjárművet juttat a Holdra (a jármű tömege a kemény vagy sima leszállási mód – még ezután eldöntendő – megválasztásától függ). A kapott eredményeket a Hold körüli pályán keringő orbiternek továbbítja, amely reléállomásként a Földre küldi a méréseket. Ebben a programban egy tavalyi megállapodás nyomán jelentős orosz részvétel lesz
Most eközben a Hold körül már több űrszonda is kering, amelyeket jó egy éve indítottak útnak: a SELENE (Kaguya) japán holdszonda és két kisebb mini-szondája, az Ouna és Okina, valamint Kína első holdszondája, a Chang’e-1. A japán holdszonda rendszeresen küldi a mérési adatokat, azonban a kínai holdszondáról már több hónapja semmi hír sem érkezett. Amíg a most felbocsátott indiai űrszonda pályára nem áll égi kísérőnk körül, addig csak ezek az űreszközök vannak most éppen a Hold körül. Meg kell jegyezni, hogy ezeknek az űrprogramoknak az átláthatósága igencsak különböző. A legtisztább és legnyilvánosabb a japán holdszonda programja: a weboldala a fellövés előtt kész és részletes volt, a fellövés időpontja előre be volt jelentve. A kínai holdszondáról a kilövés napját lehetett csak tudni nem sokkal előtte és mást alig. Az indiai szonda publikus információs háttere valahol a kettő között van (fel nem töltött többféle weboldal, ismeretlen fellövési időpont, a hasznos fedélzeti tömegről egymásnak ellentmondó adatok, stb.), ami nem könnyítette meg ezen hír elkészítését és időzítését.
Forrás:
- BBC News (2008. október 22. 01:25 GMT)
- Chandrayaan-1 honlapja (ISRO)
- Chandrayaan-1 (NASA/NSSDC katalógus)
Kapcsolódó internetes oldalak:
- Chandrayaan-1 honlapja (ISRO)
- Chandrayaan-1 (NASA/NSSDC katalógus)
- SELENE holdszonda (JAXA)
- SELENE: új korszak a Hold kutatásában
- A holdkutatás reneszánsza: elindult KIna első holdszondája
- A Chang’e-1 kinai holdszonda első képei a Holdról