Kedden ér a Holdhoz az új amerikai holdszonda

840

Megnőtt a forgalom mostanában a Hold körül. Alig egy héttel azután, hogy a japán SELENE (Kaguya) űrszonda a Hold felszínébe csapódva fejezte be sikeres kutatási programját, most a floridai Cape Canaveral-ról helyi idő szerint 2009. június 18-án 17:32-kor, vagyis magyar idő szerint 23:32-kor sikeresen útjára indult a NASA LRO (Lunar Reconnaisance Orbiter) űrszondája és ezzel együtt a programjához szorosan kapcsolódó LCROSS (Lunar CRater Observation and Sensing Satellite) kísérlet űreszközei is. A start után 46 perccel az űrszonda-komplexum a Hold felé vezető pályára állt, majd ezután sikeresen kinyíltak a napelemtáblák. A Holdhoz a tervek szerint kedden, azaz június 23-án, magyar idő szerint körülbelül 11:43-kor ér és pályamódosítások után az égitest körül elnyújott ellipszis pályára áll, amelynek a felszínhez legközelebbi pontja 30 km, a legtávolabbi pedig 216 km magasan lesz. Az LRO végul is egy poláris körpályára fog ráállni, amely mintegy 50 km magasan húzódik a Hold felszíne felett, aminek köszönhetően az eddigiekhez képest amúgy is jobb felbontású kamerájával kb. fél méteres (!) felbontású képek is készülhetnek.

Az LRO holdszonda a kinyitott napelemtáblával. Előtérben a két nagyfelbontású kamerája és a nagylátószögű képfelvevője  (kép: NASA/GSFC).

Az LRO/LCROSS holdkutatási program két részből áll. Az LRO űrszonda Hold körüli pályán keringve részletes megfigyeléseket készít a felszínről és a felszín alatti szerkezetről, valamint a Hold körüli sugárzási és mágneses teret is méri. Az LCROSS űrkísérlet során pedig először az indításhoz használt Centaur rakéta végfokozata előre eltervezett módon becsapódik a Hold déli pólusvidékén, majd nem sokkal ezután az LCROSS szonda is hasonló sorsra jut. A becsapódások a jelenlegi tervek szerint 2009. október 9-én, magyar idő szerint 13:30 körül fognak bekövetkezni. A program összköltsége 583 millió amerikai dollár, ebből 504 millió dollár az LRO, 79 millió dollár az LCROSS kísérlet költsége. Az LRO a NASA "Vision for Space Exploration" programjának első űrmissziója, a megújult amerikai holdprogramon belül pedig a "Lunar Precursor Robotic Program" keretében valósul meg.

Egyébként az LRO/LCROSS holdkutatási program megvalósulására az első emberes holdexpedíció, az Apollo-11 útjának 40. évfordulójának évében, sőt a Csillagászat Nemzetközi Évében, azaz Galileo Galilei első távcsöves megfigyeléseinek, köztük az első holdmegfigyeléseinek 400. évfordulóján kerül sor. Az LRO/LCROSS impozáns kutatási programja és csúcstechnikájú műszerei által égi kísérőnkről alapvetően új ismereteket várunk, amelyek méltó megemlékezést jelentenek majd ezekről az évfordulókról.

Az LRO űrszonda fedélzeti tudományos műszerei és berendezései (kép: NASA/GSFC).

Az 1864 kg teljes tömegű LRO szonda fedélzetén hét tudományos műszer fog méréseket és megfigyeléseket végeni. A CRaTER a kozmikus sugárzást, a DLRE a holdfelszín hősugárzását méri. A LAMP az ultraibolya Lyman-alfa vonal tartományában keresi a holdi vízjég nyomait a mindig sötét kráterekben. A LEND a felszín neutronsugárzásának térképét készíti el, amelyből a vízjég esetleges jelenlétére is lehet következtetni. A Mini-RF egy pontos rádiófrekvenciás radar, amellyel a felszín alá is "be lehet látni" és vízjeget kutatni. Ez nemcsak tudományos, hanem egyben új technológiai műszer-teszt kísérlet is. A LOLA egy lézeres magasságmérő, amely pontos domborzati térképet és a szonda pontos pozícióját is méri. Ebből és a rádiómérésekkel a szonda mozgása és ebből pedig a Hold pontos gravitációs térképe is elkészíthető, a belső tömegeloszlása is meghatározható. A leglátványosabb eredményeket az LROC (LRO Camera) képfelvevő rendszer három kamerájától várjuk. A két kislátószögű (NAC) nagyfelbontású kamerájával lehet majd fél méteres felbontással eddig még soha nem látott részletességű képeket készíteni, a nagylátószögű (WAC) kamerája pedig áttekintő és panoráma felvételeket tud készíteni. Akár a korábbi holdexpedíciók leszállóhelyein a felszínen hagyott tárgyak, mint például holdjárművek (Lunokhod, Apollo LRV holdautók, roverek) és a holdkompok talpazatai is lefotózhatók, dokumentálhatók (bizonyítva egyes kétkedőknek, hogy valóban megtörténtek a holdexpedíciók…). Természetesen a nagyfelbontású holdtérkép elkészítése a legfontosabb feladat, amelynek segítségével a jövő leszállóhelyei kiválaszthatóak. A még ma is eléggé ismeretlen holdi pólusvidékek nagyon részletes feltérképezése is az LRO űrprogram alapfeladata lesz, ugyanis a jövő állandó holdbázisaira legalkalmasabb helyek a pólusok közelében vannak.

Összehasonlítva a legutóbbi holdszondák és a mostani LRO/LCROSS programok átláthatóságát, fontos megjegyezni, hogy az ESA SMART-1, a japán SELENE (Kaguya), a kínai Chang’e-1, illetve az indiai Chandrayaan-1 holdszondák kutatási eredményeit kisebb-nagyobb késésekkel tették csak közzé. Leghamarabb a SMART-1 és SELENE holdszondák eredményeit ismerhettük meg a másik kettőhöz képest. Ezekhez viszonyítva a NASA LRO/LCROSS holdprogramjának eredményei várhatóan azonnal nyilvánosságra kerülnek – már csak emiatt is nagy várakozással tekinthetünk az amerikai holdszondák munkájának megkezdésére.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás