Na­gyobb volt a Mer­kúr össze­hú­zó­dá­sa, mint gon­dol­ták

478

A NASA Messenger űrszonda új globális képi és topográfiai adatai alapján a Merkúr bolygó összehúzódása nagyobb volt a korábbi mérések alapján gondoltnál. Az új érték összhangban áll a modellekkel is.

Az új eredmény több mint 5900 geológiai alakzat – például meredek lejtők és meggyűrt gerincek – globális elemzése alapján született, melyek a bolygó hűlése következtében fellépő összehúzódás során alakultak ki. Az eredmény kulcsfontosságú lehet a Merkúr termális, tektonikus és vulkanikus történetének felrajzolásában, illetve szokatlanul nagy fémmagja szerkezetének a megértésében is.

A számos tektonikus lemezzel rendelkező Földdel ellentétben a Merkúr külső része egy egybefüggő, merev kőzetréteg. A Messenger-küldetés előtt űreszközökkel a bolygó felszínének csak 45%-át térképezték fel. A nem teljes lefedettségen alapuló régi becslések szerint a Merkúr sugárirányban 0,8 és 3 kilométer közötti értékkel húzódott össze, ami lényegesen kisebb, mint amit a bolygó termális fejlődésének modelljei jeleztek. Ezek szerint a 3,8 milliárd évvel ezelőtt véget ért kései nagy bombázás (late heavy bombardment) időszakában kezdődött radiális összehúzódás 5-10 kilométer nagyságú volt. A bolygó felszínének első átfogó vizsgálatán alapuló új eredmény szerint a Merkúr legalább 7 kilométert húzódott össze sugárirányban, ami jóval nagyobb, mint a régi becslések által szolgáltatott érték, és jó egyezésben áll a termális modellek jóslataival. A Merkúr sugara 2440 kilométer.

20140318_nagyobb_volt_a_merkur_osszehuzodasa_mint_gondoltak_1
Hegygerincek és rézsűk hosszú sora a Merkúr felszínén. A kép közepén áthúzódó öv hossza körülbelül 540 km. A színek a magasságot kódolják – a sárgászöld magasan, a kék alacsonyan fekvő terület. (NASA/Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory/Carnegie Institution of Washington)

A kutatás vezetője, Paul Byrne (Carnegie Institution, Department of Terrestrial Magnetism) szerint az új eredmények megoldják tehát a termális fejlődési modellek és a Merkúr összehúzódásának mértékére vonatkozó becslések közötti évtizedes ellentmondást. Byrne egy érdekes kapcsolatra is felhívta a figyelmet: eredményük alapján visszagondolhatunk azokra a ma már túlhaladott modellekre, melyek a Föld geológiai deformációinak nagyságát becsülték meg abban az időszakban, amikor a tudományos közösség még a bolygónkról is azt gondolta, hogy csak egyetlen tektonikus lemeze van. Ezeket a modelleket a XIX. században fejlesztették ki a hegységképződés és a tektonikus aktivitás magyarázatára, még jóval a lemeztektonika elméletének megszületése előtt.

Byrne és munkatársai a korábbi vizsgálatokhoz képest sokkal nagyobb számban azonosítottak geológiai alakzatokat a Merkúr felszínén. Összesen 5934 darab, 9 és 900 kilométer közötti gerincet és rézsűt vettek figyelembe a globális összehúzódás értékének becsléséhez, melyet két másik eljárással is meghatároztak. Azok ugyan 1 és 1,6 kilométerrel eltérő értékeket szolgáltattak, de ezek is lényegesen nagyobbak a régi becsléseknél.

Az eredményeket részletező szakcikk a Nature Geoscience portálon jelent meg 2014. március 16-án.

Forrás: ScienceDaily 2014.03.16.

Hozzászólás

hozzászólás