Búcsú egy űrtávcsőtől

640

A terveknek megfelelően az ESA Herschel Űrtávcsöve befejezte működését, miután a rendszerek hűtésére használt, eredetileg mintegy 2300 liternyi folyékony héliumkészlete 2009. májusi működésbe állása után teljesen kimerült (l. Meteor 2009/11). A folyékony hűtőanyag párolgása a műszerek hűtéséhez volt elengedhetetlenül szükséges, mivel ezeket rendkívül alacsony hőmérsékleten kellett tartani a meglehetősen nagy hullámhosszú (azaz alacsony hőmérsékletű) sugárzás megfigyeléséhez. A műszerek hőmérsékletének emelkedése egyértelműen jelezte a hűtőanyag teljes kifogyását, amivel a szonda három esztendőre kiterjedő kutatómunkája ért véget.

A Herschel Űrtávcső minden területen felülmúlta a kutatók várakozásait, és mérési adatai még sok éven át adnak munkát a világ csillagászainak. Működése során összesen 35000 tudományos megfigyelést végzett 600 tudományos programja során, amelyek összességében mintegy 25 ezer órányi megfigyelési időt jelentettek. A kutatók szerint a felhalmozott adatsorok alapján a következő években sokkal több tudományos felfedezés születhet, mint a Herschel működésének évei alatt. A tudományos felfedezések mellett igen fontos szerepet játszott a különféle európai tudományos- és oktatási intézmények közötti együttműködés kialakításában. Az űreszközben többek között teljesen egyedi és újszerű hűtőrendszer kapott helyett, a főtükör a valaha űrbe juttatott legnagyobb távcsőtükör, nem is beszélve a rendkívüli érzékenységű detektorokról, amelyek elsősorban a távoli infravörös sugárzás tartományában érzékenyek. Mindezen technikai eredmények képezhetik majd az ESA következő szondáinak, például a Gaia alapjait is.

 

A Herschel révén bepillantást nyerhettünk a rendkívül fiatal Univerzumban zajló csillag- és galaxiskeletkezési folyamatokba, születő csillagokat rejtő porfelhőkbe és a bolygórendszereket szülő protoplanetáris korongokba, illetve a csillagokat körülvevő üstököszónákba tekinthettünk be. Megvizsgálhattuk a csillagközi molekuláris anyagfelhők kavargását, valamint a bennük kialakuló szálas szerkezetet, amelyekből – amennyiben a helyi gravitációs hatások megfelelőek – szintén új csillag- és bolygórendszerek keletkezhetnek majd, amelyek poranyaga csupán néhány fokkal melegszik az abszolút zérus fölé. A Herschel az éppen kialakult csillagokat az első néhány millió évben körülvevő sűrű korongban víz jelenlétét is kimutatta több esetben, ráadásul a földi óceánokban található víz több ezerszeresének megfelelő mennyiségben.

Közelebbi kozmikus környezetünkben a szonda tanulmányozta a vízjég összetételét a Hartley-2 üstökösben is – és megállapította, hogy az izotóparányok gyakorlatilag megegyeznek a földi óceánokra jellemző értékekkel, amely alátámasztja a víz üstökösök becsapódásával magyarázott eredetét.

A szonda nem csak saját Galaxisunkban vizsgálta a csillagkeletkezési viszonyokat, hanem az Univerzum legnagyobb méretskáláin is. A rendkívül távoli galaxisok vizsgálatával a korai Univerzumban uralkodó viszonyokat is megvizsgálta. Ezen csillagontó galaxisok némelyikében több ezer naptömegnek megfelelő új csillag születik, szemben a saját Tejútrendszerünkben megszokott 1 naptömeg/év sebességgel. Az, hogy miként voltak képesek ezek a korai galaxisok ilyen léptékű csillagkeletkezés fenntartására, egyelőre megoldatlan kérdés. Mindazonáltal a Herschel eredményei arra mutatnak, hogy a fiatal Univerzumban a galaxisok jóval gazdagabb gázanyaggal rendelkeztek, ami lehetővé tette a csillagontást a galaxisok ütközései nélkül.

A kutatók jelenleg az összegyűjtött adatok elérhetővé tételén dolgoznak megfelelő térképek, illetve katalógusok formájában. 

Forrás: ESA Press Releases, 2013. április 30.

 

Hozzászólás

hozzászólás