Feltárul az infravörös univerzum

750

A Herschel SPIRE (Spectral and Photometric Imaging Receive) elnevezésű műszere végzett az első fotometriai tesztekkel, méghozzá igen látványos eredménnyel. A SPIRE fő célja csillagkeletkezési területek vizsgálata a Tejútrendszerben és az extragalaxisokban, egyszerre végezve méréseit a 250, 350 és 500 µm-es hullámhosszakon. Ebben a távoli infravörös tartományban a csillagkeletkezéshez kötődő porfelhők figyelhetők meg jól. Emellett fontos cél az ún. csillagontó galaxisok keresése is, melyek nagyon távoliak és bennük kivételesen aktív csillagkeletkezés zajlik. A két téma kombinálásával a SPIRE hatékony eszköz mind a csillagok, mind a galaxisok keletkezését és fejlődését vizsgáló kutatók kezében.

 

Az M66 és M74 galaxisok részletgazdag képe a SPIRE 250 μm-es felvételén (ESA/SPIRE).

A június végi tesztek során viszonylag közeli galaxisokat vettek célba, az M66-ot és az M74-et. A két csillagvárosról a vártnál sokkal jobb képeket kaptak, telis-tele olyan részletekkel, melyek ezen a 250 µm-es hullámhosszon azelőtt nem voltak kivehetők. Emellett szépen elkülönülnek a spirálkarok, illetve a centrális tartományok. A látómezőben sok távoli galaxis is megfigyelhető, ezek azonban csak pontforrásokként látszanak.

 

Balra: az M74 galaxis a Spitzer felvételén, amely az eddigi legjobb felbontású távoli infravörös kép volt az égitestről. Jobbra: a SPIRE által rögzített kép (NASA/Spitzer, ESA/SPIRE nyomán).

A Herschel egy másik műszere a HIFI (Heterodyne Instrument for the Far Infrared), amely nem képalkotásra, hanem nagyfelbontású spektroszkópiára készült. Első méréseit a DR21 jelű nagy molekulafelhőn végezte, melyekkel egy születőfélben lévő nagytömegű csillag leáramlását vizsgálták. A HIFI a teszt során C+ szénionok 1900 GHz-es frekvenciájú sugárzását mérte a molekulafelhő különböző területein. Az éppen kialakuló csillag irányában erősen kiszélesedett profilú emissziót találtak, ami utal a fiatal objektumból induló nagysebességű kiáramlásra. Távolabb az égitesttől a szénionok sugárzását sokkal kevésbé torzítja el az áramlás sebességtere. Az erős kiáramlást szén-monoxid és víz molekulák emissziós vonalai is alátámasztották, komplex képet rajzolva a fejlődésének legelején járó csillagról. 

 

A Macskaszem-köd infravörös nézetben. Balra: a Spitzer által készített képen látható a köd és környezete. Jobbra: a PACS fotométerével készített 70 μm-es kontinuum-kép, melyen kis négyzetek tartalmazzák a kétszeresen ionizált nitrogén spektrumait a köd különböző részein (a kép nagyfelbontású változata itt tekinthető meg).

Az űrtávcső harmadik műszere a PACS (Photodetecting Array Camera and Spectrometer), amely a SPIRE műszerhez hasonlóan mind fotometriára, mind képalkotó spektroszkópiára alkalmas. Az első teszt során a PACS az NGC 6543 planetáris ködöt (Macskaszem-köd) vette közelebbről szemügyre, melyet még William Herschel fedezett fel 1786-ban. Az Európai Űrkutatási Hivatal (ESA) egy régebbi infravörös teleszkópja, az ISO (Infrared Space Observatory) is készített spektroszkópiai méréseket a ködről annak idején, de a 60 cm-es távcső nem tudta a köd struktúráját felbontani, míg a 3,6 m-es főtükrű Herschellel ez lehetséges. A PACS a kétszeresen ionizált nitrogén és a semleges oxigén vonalait mérte meg, előbbit 57, utóbbit 63 µm-en, a fotométerrel pedig készített egy kis térképet a köd szerkezetéről 70 µm-es hullámhosszon. (Érdemes megjegyezni, hogy a PACS pontos kalibrációjában az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet infravörös kutatócsoportja is fontos részt vállalt.)

A Herschel első mérései minden várakozást felülmúlóan kiváló minőségűek, így várható, hogy az infravörös űrcsillagászat forradalmian új ismeretekhez juttat bennünket az űrtávcső adataira alapozva. A következő években minden bizonnyal még sokat hallunk az Európai Űrkutatási Hivatal fantasztikus űrobszervatóriumáról.

Forrás: Herschel Science Center 2009.07.10.

Hozzászólás

hozzászólás