Folytatódik a Kepler-űrprogram

688

A
NASA bejelentette, hogy meghosszabbítja a Kepler-űrtávcső
működését. A forradalmi eszközt, mely a lakhatósági zónában
keringő Föld-szerű exobolygókat keresi fotometriai módszerrel,
2009 márciusában indították.
Az eredetileg tervezett 3,5 éves működés idén novemberig
tartana. A bizottság mostani javaslata további négy évnyi működés
anyagi fedezetét tartalmazza, 2014-ben egy újabb felülvizsgálat
közbeiktatásával. Az alapszakaszbeli működés végével a
körülmények valamelyest változni fognak, például kevesebb pénz
jut a mindennapi működtetésre, de a Guest Observer program
keretében több célpont lesz pályázható, és a mérések zöme
azonnal publikussá válik. A távcső működése technikai
szempontból zavartalan, a 42 CCD-ből eddig mindössze kettő vált
használhatatlanná.

A bizottság kiemeli, hogy a Kepler már eddig is egyedülálló
eredményeket szolgáltatott a bolygók gyakoriságáról, méret- és
pályaeloszlásáról és az exobolygórendszerek felépítéséről,
különösképpen a Föld-méretű és annál kisebb, valamint a
kettőscsillagok körül keringő planéták tekintetében. A Kepler
által felfedezett, több fedési bolygót tartalmazó rendszerek
teljes mértékben átformálták tudásunkat ezen a területen. A
meghosszabbított misszió alatt ugrásszerűen fog nőni a
felfedezett Föld-szerű bolygók száma a hosszú periódusú
bolygók felfedezési lehetőségének és a folyamatosan megújított
keresési módszereknek köszönhetően. Ez már önmagában is erős
érv a program kiterjesztésére.

Az
indokláshoz nem felejtik el hozzátenni azt sem, hogy a Kepler
szintén forradalmasította a csillagok fényváltozásának
vizsgálatát, ami a csillagok működésének és belső
szerkezetének jobb megértéséhez vezet
.
Példaként azt a váratlan eredményt említik, hogy
csillagszeizmológiai módszerekkel megkülönböztethetőek a
kívülről azonosnak tűnő, hidrogént egy mag körüli héjban,
illetve a magjukban már héliumot égető vörös óriáscsillagok.
Erre mai tudásunk szerint más módszer nem képes. De a 7-8 évet
lefedő jövőbeli Kepler-fénygörbék
utolérhetetlen potenciállal rendelkeznek a kettőscsillagok
fizikájának megértésében, a csillagok mágneses ciklusainak
csillagszeizmológia révén történő tanulmányozásában, vagy
éppen az RR Lyrae csillagok modulációjának: az évszázados
rejtélyt jelentő Blazskó-effektusnak
a megfejtésében is.

Ezen kívül valószínűleg az is hozzájárult a döntéshez, hogy
a Nap típusú csillagokban megfigyelhető, főként a mágneses
aktivitásból származó zaj nagyságát egyharmadával
alábecsülték. Ez a kis zaj csak az ultrapontos Kepler-űrtávcsővel
mérhető, de jelenléte fontos szerepet játszik a bolygók által
okozott parányi elhalványodások kimutatásában. Ron Gilliland
(STScI, Greenbelt) és munkatársai alaposan megvizsgálva a
problémát paradox módon azt találták, hogy aktivitását
tekintve Napunk nem egy átlagos, Nap típusú csillag (ebből
indultak ki a Kepler tervezésekor), hanem a "csendes
kisebbséghez" tartozik, míg a hasonló csillagok többsége
átlagosan aktívabb a Napnál. Azért tehát, hogy az eredeti
célkitűzés megvalósulhasson, vagyis a lakható földek
gyakoriságát megbecsüljék, a fedési exobolygókat tartalmazó
rendszerekben a tervezettnél több tranzitot kell megfigyelni, hogy
a cél eléréséhez szükséges jel/zaj arány elérhető legyen.

A
hosszabbítás tényét a magyar csillagászok is örömmel fogadták,
hiszen jelentős részük végez exobolygós (KOI-13,
Kepler-16),
vagy
csillagszeizmológiai vizsgálatokat a Kepler-adatokon. A Kepler
Asztroszeizmológiai Tudományos Konzorciumban (KASC) végzett
munkánk elismeréseként idén júniusban Balatonalmádiban
rendezzük a Konzorcium éves nemzetközi konferenciáját mintegy 150-200 fő részvételével.
A
magyar Kepler-kutatásokat az MTA Lendület-programja és az OTKA
K83790, MB08C 81013 pályázatok támogatják.

Hozzászólás

hozzászólás