Halad a Kepler-űrtávcső felélesztése

1135
Július közepe óta tart a hibás lendkerekek tesztelése a Kepler-űrtávcsövön: mindkettőt sikerült megmozgatni, ám ez még messze nem jelenti, hogy megfelelő működésre is képesek. Mindkét lendkerék az eredeti határértéknél magasabb súrlódást mutat, de még kérdéses, hogy ez egyenletes vagy pedig változó mértékű: előbbit lehet valamelyest kompenzálni, az utóbbi viszont nem teszi lehetővé, hogy pontosan irányban tartsák az űrtávcsövet.

A működőképesség ellenőrzése után a következő lépés egy rendszerszintű teljesítményvizsgálat lesz. Ez három fázisból fog állni: az első lépésben utasítják az űrtávcsövet, hogy végezzen durva iránytartást. Ebben az üzemmódban csak a lendkerekekkel és a csillagkövető kamerákkal tartja a kiválasztott látómezőt a távcső, ám a pontosság még nem megfelelő a tudományos mérésekhez: ez egyfajta biztonsági mód, ha valamiért a pontos iránytartás akadályokba ütközne.

Ezért fontos a pontos iránytartás: így néz ki egy RR Lyrae típusú csillag fénygörbéjén, mikor az űrtávcső durva iránytartási módba vált.

Ha ez működik a következő lépésben úgy fordítják a távcsövet, hogy a nagy nyereségű antennája a Föld felé nézzen, és lesugározhassa a fedélzeten tárolt adatokat. Ez már pontosabb iránytartást igényel. Végül, ha ezt is teljesíti, az eredeti tudományos programhoz használt pontos, finom iránytartásra is utasítják: ez már ezred ívmásodperces pontosságot jelentene. A tesztek eredménye várhatóan augusztus végére lesz meg.

Azonban még akkor sem kell temetni az űrtávcsövet, ha nem lehet beüzemelni a harmadik lendkereket. A Kepler irányítói egy felhívást tettek közzé, és szeptember 3-ig várják a javaslatokat, hogy a kutatók mit és hogyan figyelnének meg csak két működő lendkerékkel. Ebben az üzemmódban számos korlátozó tényező fellép: a távcső egy térbeli irány körül billenhet és foroghat a Nap sugárzása keltette forgatónyomaték hatására. Egy csillag várhatóan négy nap alatt csúszik le egy adott CCD csipről, avagy körülbelül öt percenként halad egy pixelt. A fotometriai pontosságot csökkenti, hogy foltok helyett kis csíkokká nyúlt képek alapján kell majd meghatározni a csillagok fényességét. A legkisebb forgatónyomaték miatt az ajánlott észlelési terület a Napra merőleges állásban történne, 90 plusz-mínusz 45 fokra központi csillagunktól. Ez viszont azt is jelenti, hogy a Kepler más területeit is felderítheti az égnek.

Így mozdulna el egy csillag egy CCD csipen, ha csak két lendkerék üzemel.

Ha nem sikerül a lendkereket újra üzembe helyezni, az új, két lendkerekes alternatív programnak először meg kell mérkőznie a 2014 februárjában esedékes NASA felülvizsgálaton: ha pedig zöld utat kap, jövő év nyarán indulhat el a Kepler 2.0 küldetés.

Forrás: Kepler status report, NASA ExEP program, Cydonia blog

Hozzászólás

hozzászólás