A március 7-i indítása óta folyamatosan zajló műszerbeállítás és tesztelés eredményeként fontos mérföldkőhöz érkezett a Kepler űrtávcső: április 13-án elkészítette a teljes látómezejét megörökítő első felvételét, melyen kb. 4,5 millió csillag található. A képek alapján a távcső és a fénymérésre szolgáló CCD-mozaik mindenféle károsodás nélkül rendben megérkezett Nap körüli pályájára és a teljes műszeregyüttes készen áll a legalább 3,5 évig tartó folyamatos méréssorozatra.
A Kepler űrtávcső látómezeje 100 négyzetfoknyi égterület a Cygnus és a Lyra csillagképek határán. A fenti felvétel nagyfelbontású változata itt érhető el, csillagtérképen pedig itt tekinthetjük meg a terület pontos elhelyezkedését. A sárga körök a TrES-2 exobolygót és az NGC 6791 csillaghalmazt jelzik.
Az első Föld-analóg exobolygó felfedezésére vállalkozó Kepler űrtávcső megfigyelési programja igen egyszerű: minél hosszabb ideig követni kb. 100 ezer csillag fényváltozását a rögzített látómezőben, közben pedig az adatok folyamatos elemzésével kiszűrni a csillagaik előtt átvonuló bolygók által okozott parányi fényváltozásokat. Azaz a Kepler nem fog látványos képeket készíteni semmilyen égitestről, mindössze minden korábbinál sokkal pontosabb számsorokat fog szolgáltani csillagok tízezreiről, több évig megszakításmentesen. A fenti mozaikkép elkészítése sem fog sokszor megismétlődni, hiszen a teljes felbontású felvétel Földre juttatása túl nagy adatátviteli sávszélességet igényel. A kb. 100 négyzetfoknyi égterületen összesen 4,5 millió csillagot mérhetne a Kepler, ebből 100 ezer, leginkább Nap típusúnak tekintett csillag képezi a műszer fő észlelési programját. Emellett a magyar kutatókat is magába foglaló Kepler Asztroszeizmológiai Tudományos Konzorcium néhány ezer egyéb csillagot is megvizsgálhat asztrofizikai kutatások céljából (melyek azonban szorosan kötődnek a bolygókutatás elméleti hátteréhez is). Normál működés közben a hatalmas CCD-mozaikról csak kisméretű "bélyegképeket" fognak kiolvasni, így az adatátvitel több nagyságrenddel gyorsabb lehet, mintha az egész képet kellene mindig eljuttatni a földi számítógépekre.
Az NGC 6791 nyílthalmaz mintegy 13 ezer fényév távolságban található (a kép jobb felső sarkában).
Az ultraprecíz űrfotometriai mérések a tervek szerint a jövő hónapban kezdődnek meg, az első rövid periódusú fedési exobolygók, valamint asztroszeizmológiai eredmények bejelentése pedig a nyár folyamán várható.
Forrás: NASA PR, 2009.04.16.
