Feltérképezték a Napot körülvevő ezer fényévnyi gázbuborék mágneses tereit

3984

Egy kutatócsoport feltérképezte a Lokális Buborék mágneses tereinek szerkezetét három dimenzióban.

A Napunkat körülvevő Lokális Buborék vizualizációja a buborék felszínén ábrázolt mágneses erővonalakkal. (Forrás: Theo O’Neill / World Wide Telescope)

Réges-régen felrobbant szupernóvák hatalmas buborékot fújtak, és 1000 fényév átmérőjű héjba söpörték a csillagközi gázt. A Nap egészen véletlenül ennek a buboréknak a központjában van. A héj mágneses teréről most készült egy térkép, amely segíthet megértenünk a Lokális Buborék eredetét és a hasonló jelenségek szerepét a galaxisfejlődésben. 

Catherine Zucker (Harvard & Smithsonian) az Amerikai Csillagászati Társaság (AAS) tavalyi, 240. találkozóján bejelentette, hogy munkatársaival sikerült feltérképezniük a Lokális Buborékban lévő port azáltal, hogy megmérték, mennyit halványít a távoli csillagokon. Rájöttek, hogy a buborék összesűrítette a gázt, és ezzel beindította a Nap körüli csillagbölcsődékben a csillagszületést

Egy évvel később, az AAS 241. találkozóján Theo O’Neill (University of Virginia) bejelentette, hogy ugyanaz a kutatócsoport kiegészítette a térképet a mágneses tér adataival. A kutatók az Európai Űrügynökség Planck-műholdjának segítségével megvizsgálták a polarizált fényt, amely akkor jön létre, amikor a fényhullámok adott irányba rendeződnek a közbeeső poron szóródva. Feltételezték, hogy a por a Nap közelében van, nem pedig távolabb a galaxisban vagy azon túl, így képesek voltak a fény polarizációjából következtetni a mágneses tér erősségére és irányára.

Ennek eredménye a Lokális Buborék mágneses térképe, amelynek háromdimenziós verziója itt érhető el. Az eredményeket közlő, egyelőre ellenőrzésre váró tanulmány az Authorea portálon érhető el.

A mágneses tér feltérképezése csupán az első lépés a Lokális Buborék és a hozzá hasonló képződmények megismerése felé. „Nemrégiben több százezer buborékot találtak egyes galaxisokban.” – mondja O’Neill. „Valószínű, hogy a saját Tejútrendszerünk is hasonló.”

Míg a Tejútrendszerben valószínűleg mindenütt jelen vannak a buborékok, nagyon nehéz részletesen megismernünk azokat, amelyek a minket körülvevő buborékon kívül vannak, pedig ezek képesek befolyásolni az adott galaxis fejlődését.

A gáz kisöprése megfosztja a központi régiókat a csillagképző tüzelőanyagtól, míg a héj mentén előidézi a csillagképződést. A buborékok így szabályozhatják a csillagok születését, alakíthatják a galaxiskorongot átható mágneses teret, és akár össze is ütközhetnek egymással.

A mágneses térkép végső soron abban is segíthet, hogy megértsük, hogyan jött létre a Lokális Buborék. „A mai állapotot tükröző térképből extrapolálhatjuk a múltbéli állapotot.” – mondja O’Neill, hozzátérve, hogy az extrapoláció visszanyúlhat egészen a Lokális Buborékot felfújó szupernóva-láncig.

Forrás: Sky&Telescope

Hozzászólás

hozzászólás