A Déli Gemini Obszervatórium frissen közzétett felvételein két
nagyon különböző csillag által létrehozott
ködöt láthatunk. Az egyik egy nagy tömegű, O színképtípusú
csillag, melyet korábban kidobott anyagfelhő vesz
körül. Egyenletes csillagszele által folyamatos az
anyagvesztés, és a fellépő kölcsönhatások különleges szerkezeteket hoznak létre.
A másik csillag Napunkhoz hasonló lehetett, de fejlődésében több
milliárd évvel előbbre járva már túl van a vörös óriás állapoton,
amikor tömegének jelentős részét elveszítette. Ebből a ledobott
gázfelhőből keletkezett a ma megfigyelhető planetáris köd a
hamarosan fehér törpévé fejlődő egykori csillagmag körül. Mindkét kép a
8 m-es déli Gemini-teleszkóp GMOS (Gemini
Multi-Object Spectrograph) detektorával készült.
Az NGC 6164-5 a Norma csillagképben
Az első képen a Norma
(Szögmérő) csillagkép NGC 6164-5 jelű emissziós ködének
négyszögletű, kétpólusú felhőjét
látjuk, melynek lekerekített sarkai a középső
sávval egy fordított "S" betűt formáznak.
A tőlünk 4200 fényévnyire található
objektum átmérője 4,2 fényév, forrása pedig a közepén látszó, HD 148937
jelű csillag anyaga. A
központi csillag 3-4 millió éves, ami a hozzá hasonló, kb. 40 naptömegű
csillagok életének már előrehaladott állapotát jelenti, hiszen
ezek a csillagok mindössze kb. 6 millió év után szupernóvaként
felrobbannak.
A többi O típusú
csillaghoz hasonlóan a HD 148937 is a látható
fény tartományában gerjeszti világításra
a körülötte lévő gázfelhőket, ezzel bevilágítva a csillagszél által
létrehozott örvényes-barlangos részeket.
Egyes csillagászok szerint a felhő anyaga a csillag forgása
miatt szakadhatott le, illetve a körülötte lévő
mágneses mező is szerepet játszhatott a képen
látható összetett alakzatok kialakításában.
A HD 148937 valószínűleg
az O típusú csillagok egy nem túl népes csoportjához, az ún. fényes kék változókhoz tartozik. Közös
jellemzőjük, hogy rendkívül nagy tömegű,
instabil csillagok, melyek előrehaladott fejlődési
állapotban vannak, s többüket az NGC 6164-5-nél
megfigyelthez hasonló, nitrogénben gazdag szimmetrikus
felhők veszik körül. Legismertebb képviselőjük
az η (éta)
Carinae.
Az NGC 5189 a déli Gemini teleszkóppal
Ezzel szemben a paralelogramma
alakú
NGC 5189 a kis és közepes tömegű csillagok életének végső fázisait
illusztrálja. A planetáris köd és központi csillaga 1800 fényévnyire
található
tőlünk, a déli égbolt Musca (Légy) csillagképében.
A GMOS képén hosszú gáznyúlványokat,
ragyogó gázfelhőket és a központi
csillagtól elfelé mutató üstökösszerű
alakzatokat láthatunk. A központban a hidrogénben rendkívül szegény,
HD 117622 jelzésű csillag található, amint éppen lefújja
magáról légkörének maradványait kb. 2700 km/s sebességgel.
Ahogy a kidobott anyag elhagyja a csillagot, azonnal összeütközik
a korábban sokkal kisebb sebességgel távozott gázzal és porral.
Ez a folyamat alakítja ki a képen látható bonyolult alakzatokat.
Emellett a ködben megjelenő tengelyszimmetrikus szerkezeteket
feltehetően a HD 117622 közeli, és műszereinkkel jelenleg
megfigyelhetetlen kísérőcsillaga okozhatta
Forrás: Gemini PR, 2006. június 5.
