Gázfelhők ütközése

895

A Nagy Magellán-felhő 160 ezer fényéves távolságával a Tejútrendszer
egyik legközelebbi kísérője. A galaxis látható tartományban
legfényesebb szupernóva-maradványa az N49 jelzésű objektum, amely a
kutatók érdeklődését már régóta magára vonta. Furcsa, féloldalas
szerkezete erősen eltér a szupernóva-maradványok túlnyomó részénél
megfigyelhető, nagyjából gömbszimmetrikus alaktól, aminek okáról nem
sok biztosat tudtunk eddig.

Mellékelt képünk a NASA három űrobszervatóriumának adatait
kombinálva készült el. A központi tartomány több millió fokos
gázanyagának röntgensugarait a Chandra detektálta, ezt látjuk kék
színben; a külső területek sokkal hidegebb anyaga nagyrészt az
infravörös tartományban sugároz, amit a Spitzer örökített meg; a képet
a Hubble Űrtávcső optikai tartományban készített felvétele teszi
teljessé, amelynek részletei fehér és sárga színekben tűnnek fel.

Az N49 szupernóva-maradvány a Spitzer, Hubble és
Chandra űrtávcsövek kompozit felvételén (NASA/JPL-Caltech [R. Gehrz],
NASA/STScI/UIUC [Y.H. Chu és R. Williams], NASA/CXC/Caltech [S.
Kulkarni])

Az eredmények szerint az objektum különös, aszimmetrikus alakjának
oka az, hogy a szupernóva-robbanás során kidobódott anyag egyenetlen
sűrűségeloszlású csillagközi anyagfelhők térségében tágul. A
környezetében található molekulafelhők nemrégiben elkészült felmérése
szerint a szupernóva-maradványtól délkeleti irányban egy sűrűbb góc
található, amely abban az irányban lassítja a robbanás után maradt
gázfelhő tágulását. Az is meglepő, hogy habár a röntgensugárzás majdnem
teljesen szimmetrikus eloszlású, délkeleti irányban erőssége megnő,
aminek oka nem világos. További érdekesség, hogy a várakozásokkal
ellentétben az N49-ben nem porrészecskék, hanem a felforrósodott
gázanyag bocsátja ki az infravörös sugárzás túlnyomó részét is.

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás