Új tanulmány: ezer hirosimai atombomba erejével pusztította el egy kisbolygó a bibliai Szodoma, Gomorra és Jerikó városát

16798

A Tunguz-katasztrófát okozó, ahhoz hasonló méretű kis égitest mintegy ezer
hirosimai atombomba energiájával egyenértékű légköri robbanása söpörte el Szodoma és Gomorra ókori bibliai városokat a legújabb régészeti leletek laboratóriumi vizsgálatainak eredményei szerint.

Mintegy 3600 évvel ezelőtt (Kr. e. 1650 körül), azaz még a közép-bronzkorban, a Holt-tengertől északkeletre, a Jordán folyó völgyében Szodoma, Gomorra, Jerikó és a környező települések lakói mit sem sejtettek arról, hogy egy 30-100 méteres méretű kis égitest 16 km másodpercenkénti (61 ezer km/óra) sebességgel a Föld felé közeledik, becsapódási körzete pedig éppen az ókori Közel-Keletnek ezen térsége lesz, és nekik városaikkal együtt egy pillanat alatt végük, vagyis számukra elkövetkezik a szó szerinti pokoli végzet… A bibliai Szodoma városa közelében ma az egykori Tall el-Hammam jordániai város romjai vannak. Ennek helyét mutatja az alábbi űrfelvétel, amelyet a NASA űrrepülőgép-személyzete készített 2002-ben.

A Jordán völgye a Holt-tengertől északkeletre a mai Izrael és Jordánia határán (észak-északkelet fent). A felvételt a Columbia űrrepülőgép személyzete készítette 2002-ben (STS-109-708-024). A képen a Sinai-félsziget és a Holt-tenger vidéke látszik, Tall el-Hammam is jelölve van (Ted E. Bunch és munkatársai, Nature Scientific report, 2021.09.20., NASA Langley Research Center Atmospheric Science Data Center)

A Föld felé száguldó űrszikla belépett a légkörbe, de nem maradt egyben, a felszín felett mintegy 4 km magasságban a hirosimai atombomba energiájának ezerszeresével felrobbant. Emlékeztetőül: a hirosimai “Little Boy” atombomba 15 kilotonnás (63 terajoule) volt, tehát Szodoma és Gomorra térségében a kis égitest tizenötezer kilotonna, azaz 15 megatonna energiát szabadított rá a térségre.

A művészi elképzelés szerint ilyen lehetett 3600 évvel ezelőtt a Jordán folyó völgye felett a kis égitest szétrobbanásakor keletkezett óriási tűzgolyó (DailMail online, 2021.09.20.)

A 3600 évvel ezelőtti katasztrófáról nehéz megállapítani, hogy mely napszakban történt, de a Biblia Teremtés könyve 19. fejezetében Szodoma pusztulásáról ezt találjuk:

“A Nap éppen megjelent a föld felett, amikor Lót megérkezett Coárba” [Szodoma elhagyása után ezen a településen talált menedéket.] “Akkor Isten kén és tűzesőt bocsátott az égből Szodomára és Gomorrára. Így pusztította el ezeket a városokat, az egész vidéket, a városok minden lakóját és a mező egész növényzetét.”

A Biblia szerint Lót és családja menekült meg Szodoma és Gomorra pusztulásakor. John Martin (1789‒1854) olajfestményén Lót családjának menekülése és Szodoma pusztulása látható (Laing Art Gallery, Newcastle upon Tyne)

Az írás szerint tehát valamikor kora reggel következhetett be a katasztrófa,
amikor a lakók éppen elkezdték napi tevékenységüket.

Az egykori Tall el-Hammam városából ilyennek látszódhatott néhány pillanatig a föld felett szétrobbant kis égitest tűzfelhője (University of California, Santa Barbara, DailyMail online, 2021.09.21.)

A kis égitest légköri robbanási energiája hirtelen mintegy 2000°C-ra növelte a levegő hőmérsékletét, valamint gigantikus lökéshullámot indított el, ami egy kb. 1200 km/h sebességű tornádónak felelt meg. A magas hőmérsékleten az épületek faanyaga, a ruhák szövetei azonnal lángra lobbantak, a fémeszközök, szerszámok, fegyverek, kardok, lándzsák, agyagedények (fazekas termékek), vályogtéglák, felszíni kőzetek, homok (szilíciumtartalom) megolvadtak. Aki vagy ami belenézett a tűzgolyóba, azonnal megvakult, a következő másodpercekben pedig szörnyethalt. Az élőlényekből csak csontszilánkok maradtak, mert ami el tudott égni, hamuvá vált, illetve a lökéshullám darabokra tördelte azokat. Akkora erőhatás érte a testeket, tárgyakat, kőzetet és kőzetszemcséket, hogy egy hüvelykujjnyi felületre 5 gigapascal nyomást fejtett ki, ami hat darab, egyenként 68 tonnás M1-Abrams tank együttes súlyának hatásával egyenértékű.

Felmerül a kérdés, hogy vannak-e ma is kimutatható nyomai, bizonyítékai
ennek a katasztrofális eseménynek? A Szodoma és Gomorra pusztulását övező rejtély megoldására 15 évvel ezelőtt kiterjedt régészeti feltárások és kutatások indultak meg a Jordán folyó völgyének Holt-tengerhez közeli vidékén, elsősorban Tall el-Hammam romjainál. Már az figyelemre méltó volt, hogy a kutatás kezdetén mintegy 1,5 méter vastag szenes hamuból és olvadékokból álló réteg borította a várost. Több száz ember (kutató és a feltárásoknál közreműködő munkás) dolgozott a területen. Két tucatnál is több tudós az USA 10 államából, Kanadából és a Cseh Köztársaságból több tudományterületről tanulmányozták a leleteket: régészeti, orvosi, geológiai, geokémiai, geomorfológiai, ásványtani, paleobotanikai (ősnövénytani), üledéktani vizsgálatokat végeztek, és ami a legvalószínűbb esemény miatt fontos, kozmikus becsapódásokat tanulmányozó szakembereket is bevontak a kutatómunkába. A kutatás eredményeiről Theodore (Ted) E. Bunch geológus professzor (Észak Arizonai Egyetem, Flagstaff, Arizona) és 20 kutatótársa által a Nature-csoport Scientific Reports folyóiratában 2021. szeptember 20-án megjelentetett tudományos közlemény számol be.

NEWS: Ancient City Destroyed by Cosmic Air Burst 3,600 Years Ago: Is This the Biblical Sodom? – Youtube – Ancient Architects – 2021-09-22, 06m12s (YouTube video)

A kutatás sokféle új, meggyőző bizonyítékot hozott arra, hogy a Tall
el-Hammam (Szodoma‒Gomorra‒Jerikó) régiót kozmikus becsapódási katasztrófa pusztította el 3600 évvel ezelőtt. A kutatók szerint a pusztító esemény Kr. e. 1650 körül történhetett. A kőzeteket, homokszemcséket gigapaszkál nagyságrendű nyomás és magas hőmérséklet érte, ami eltorzította a szerkezetüket.

Elektronmikroszkópos felvételek a Tall el-Hammam területen talált kőzetekről és szemcsékről, amelyekben a magas hőmérséklet és óriási nyomás sokkhatására karcszerű töredezettségi nyomok és deformációk léptek fel (Ted E. Bunch és munkatársai, Scientific Reports, 2021.09.20.)

A homokszemcsék kvarcanyaga a magas hőmérséklet és a lökéshullám óriási nyomásának hatására úgynevezett diamonoid szemcséket hozott létre, amelyek más kőzetekbe, tárgyakba fúródtak.

A Tall el-Hammam síkságon talált diamonoidok egyike (“DLC”, középen) egy mikroszkópikus méretű kis kráterbe fúródva (Ted E. Bunch és munkatársai, Scientific Reports, 2021.09.20.)

Laboratóriumi kísérletek megmutatták, hogy a Tall el-Hammam területén talált agyagtárgyak (fazekas termékek) és vályogtéglák, agyagtéglák folyékonnyá váltak az 1500°C-nál magasabb hőmérsékleten, amelyen egyébként például az autók, repülőgépek és egyéb, acélból készült járművek (pl. páncélosok) is megolvadhatnak. A 2900°C-on megolvadt és párolgásnak indult vas- és homokszemcsék újra megszilárdulva gömböcskéket, szferulákat formálnak, a légkörben való repülésük segít a gömb- vagy cseppalak létrejöttében. A kutatás során ilyeneket is találtak a Tall el-Hammam környékén.

A Tall el-Hammad lelőhelyen talált szferulák: olvadt homok (balra fent), a palota anyaga (jobbra fent), olvadt fém (alsó kettő) (Ted E. Bunch és munkatársai, Scientific Reports, 2021.09.20.)

A kutatók szerint a vizsgált térséget elpusztító, valamint 1908-ban a szibériai tajgában pusztító meteoroid méretű kis égitestek nem hoztak létre krátert bolygónk felszínén, mert túl lapos szögben érkeztek a légkörbe, sőt a Tunguz-meteoroid legnagyobb része visszapattant a bolygóközi térbe. Szerencsére a Tunguz-esemény Szibéria gyakorlatilag lakatlan tajgavidékén történt, azonban az ókori Közel-Kelet a Föld egyik legjobban benépesült térsége volt, ezért ott katasztrofális pusztulás történt emberéletben, élővilágban és épített környezetben, amely az egész vidéket sújtotta. Tall el-Hammamtól 22 km-re nyugatra levő Jerikó városát is tűz pusztította el, falai leomlottak, a növényvilág csak évtizedek múlva regenerálódott. A Tunguz- és a Tall el-Hammam-katasztrófák kiterjedése nagyon hasonló, amit az alábbi térkép szemléltet.

Az 1908-as Tunguz-esemény hatásának kiterjedése rávetítve a Tall el-Hammam (Szodoma‒Gomorra‒Jerikó) vidékre a Jordán folyó völgye és a Holt-tenger vidékén (Ted E. Bunch és munkatársai, Scientific Reports, 2021.09.20.)

2021 szeptemberében már mintegy 26 ezer kis égitest ismert a Föld közelében, de tovább kell kutatni ezeket, mert a leggyakoribb veszélyes méretűek a néhány tíz és száz méteresek (pl. a cseljabinszki vagy a Tunguz-meteoroidok). Fontos megjegyezni, hogy jelenleg nem ismerünk egyetlen olyan természetes kis égitestet sem, amely ütközne bolygónkkal, azonban csak idő kérdése, hogy mikor találunk ilyet, ezért fel kell fedezni és nyomon kell követni ezeket.

A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás