Az amerikai SpaceX Falcon-9 rakéta második fokozatának Holdba történt becsapódása után videót és felvételeket is közzétettek, valamint több órával a becsapódás után újabb felvétel készült a becsapódás helyéről. Magyarázat lett arra is, hogy honnan a nátrium és lítium a becsapódáskor kidobódott anyagban.
A rakétafokozat 2026. augusztus 5-én 06:35 UTC-kor becsapódott a Hold felszínébe, égi kísérőnk Földről nem látható oldalán, de nem túl messze a tőlünk látható holdkorong északnyugati peremétől. A becsapódáskor kidobódott anyagfelhő a Földről is megfigyelhető volt megfelelő távcsövekkel és speciális módszerekkel.
A becsapódási hely iránya a Földről látható holdkorong pereme közelében a Nap holdi delelése közelében van, ezért akkor erős megvilágításban volt. Egy holdkörüli szonda számára a becsapódás utáni órákban, napokban a becsapódási hely megfelelő megvilágításban volt. A Földről látható holdkorong része (fordított „D betű”) az utolsó negyed és újhold fázis közötti héten még megvilágított, ami az alábbi holdfelvételen is látszik, így a bejelölt néhány holdkráter: Beleucus, Krafft, Cardanus, valamint a papírsárkányra emlékeztető fényes alakzat, a Reiner Gamma is látszik.
A becsapódást az alábbi videó foglalja össze szemléletesen a Blue Ghost-1 amerikai holdszonda indításától kezdve annak sikeres holdraszállását is bemutatva.
A Danuri holdszonda újabb felvétele a becsapódás helyéről
Az előző hírünkben bemutattuk, hogy a Danuri („élvezd a Holdat”), Dél-Korea első holdszondája a Falcon–9 második fokozatának becsapódása előtt 2026. augusztus 5-én 06:01 UTC-kor felvételt készített a becsapódási hely környezetéről, az Einstein-kráter környékéről, majd a becsapódás után, 08:01 UTC-kor ismét felvételt készített a helyről. A becsapódás utáni felvételen látható egy új kráter. A szonda nagy felbontású képfelvételek készítésére alkalmas LUTI (LUnar Terain Imager) kamera legrészletesebb felvételein 2,5 méteres alakzatok is megfigyelhetők.
A Danuri holdszonda 2026. augusztus 5-én 18:07:37 UTC-kor, a Falcon-9 rakéta második fokozatának becsapódása (06:35 UTC) után mintegy 12 órával újabb felvételt készített a becsapódási kráterről. Ekkorra már a kráter körül a felszín alól kidobódott, a régi sötét felszíntől fényesebb, nagyobb albedójú friss anyag a kráter középpontjától sugárirányban visszahullott és szétterült. A becsapódás után több óra elteltével a Hold felszínétől legalább mintegy 75-100 km magasságba is kidobódott anyag visszahullott és a krátertől messzebbre, sugárirányban szétterült. Ez a becsapódási kráter tehát egy sugaras kráter.
A sugaras kráter olyan fiatal becsapódási kráter, amelyből világos, sugaras vonalak (sugárrendszerek) ágaznak szét. Ezek a fényes sávok a becsapódáskor kidobott finom porból és kőzettörmelékből állnak. Mivel az űrbeli sugárzás és a mikrometeoritok idővel elhalványítják, sötétítik őket, a jól látható sugaras szerkezet fiatal korra utal.
Az új becsapódási kráter kialakulása előtti területéről sokkal régebben, még 2015-ben a NASA LRO (Lunar Reconnaisance Orbiter) LROC NAC (LRO Narrow Angle Camera) nagyfelbontású kamerája is készített felvételt, amelyen egyáltalán nincs ott 20-30 méter átmérőjű sugaras kráter. Az alábbi képen az LRO 2015-ben készült felvétele és ugyanarról a területről a Danuri holdszonda 2026. augusztus 5-én 18:07:35 UTC.kor, a Falcon-9 rakéta második fokozata becsapódása után készült felvételen a sugaras friss kráter látszik.
A becsapódáskor kidobódott anyagfelhő mozgásáról felvételek készültek
A rakétafokozat a Földről látható holdperem mögött csapódott be, de a kidobott anyagfelhő megfelelő optikai távcsővel és érzékeny kamerával megfigyelhető volt. A halvány anyagfelhő megfigyelését és a felvételek készítését úgynevezett hold-koronográf is segítette, ami kitakarta a Hold fényes korongját és csak a perem nagyon vékony sávja sejthető, azon túl pedig a por-, gáz- és törmelékfelhő látszik. Az alábbi videót az IAA-CSIC (Institute of Astrophysics of Andalusia (Consejo Superior de Investigaciones Científicas) Spanyol Nemzeti Kutatás Tanács által felügyelt csillagászati obszervatóriumai egyikében készítették.
Sajnos nem ismert pontosan, hogy melyik távcsővel készültek a felvételek, de a hasonló érzékenységű felvételeket és videókat 30-40 cm-es Celestron vagy Meade távcsövektől kezdve néhány méteres nagy teleszkópokba is elhelyezett érzékeny CCD/sCMOS érzékelőket szoktak használni.
Amatőrcsillagászok is megfigyelték a becsapódási anyagfelhőt
Voltak amatőrcsillagászok, akiknek sikerült felvételt készíteni a Falcon-9 második rakétafokozata holdi becsapódása után kidobódott anyagfelhőről, de voltak olyanok is, akiknek ez nem sikerült vagy csak sejteni lehet, hogy a felvételen látszik valami hasonló.
Az alábbi felvételen a halvány kidobódott anyagfelhő és egy 10,27 magnitúdójú halvány csillag is látszik a fényes holdperem közelében.
anyagfelhő fotóját Agnieszka és Fiedrich Deters égboltfotósok készítették 2026. augusztus 5-én (Spring Lake Park, Minnesota (MN), USA). A kép jobb oldalán egy 10,27 magnitúdós csillag is látszik a Tycho asztrometriai katalógusa (TYC) jelölésével az ESA Hipparchos űrmisszió mérései alapján (Spaceweather.com image gallery, 2026.08.07.).
Volt olyan felvételsorozat, amelynek egyik felvételén a Hold pereménél a becsapódási helynél egy kis méretű kidomborodás látszott, ami hasonlít a kidobódott anyagfelhőre, de ezt még a felvételeket készítő amatőrcsillagász, Marcus Prazniak (Tonopah, Nevada (NV), USA) sem gondolta biztosra. Nyilván a teljes és fényes holdkorongon kis méretű és nem túl érzékeny műszerrel kicsi az esély a halvány kidobódott anyagfelhő lefotózására.
Az alábbi fotón egyáltalán nem látszik a becsapódáskor kidobott anyagfelhő, pedig a felvétel egy 13,1 hüvelykes (mintegy 33,2 cm-es) Newton tükrös távcső volt Dobson-féle mechanikai szerelésben. Megfelelő speciális technika és módszerek alkalmazásával már lehetett volna esély egy ekkora távcsővel a halvány anyagfelhőt kimutatni. A felvételt Mason Klenklen (Kansas City, Missouri (MO), USA) készítette.
Honnan ered a kidobódott gázfelhő színképében kimutatott nátrium és lítium?
A becsapódáskor kidobódott anyagfelhő nem csak szilárd, illetve magas hőmérséklete rövid ideig megolvadt holdi anyagot, hanem gázt is tartalmaz. A holdi anyagok dominálnak a kidobódott anyagfelhőben, amelynek tömege akár több száz tonna is lehet. A becsapódott rakétafokozat tömege mintegy 4-4,9 tonna, vagyis ez csak kis töredéke az anyagfelhő össztömegének.
Az előző hírben beszámoltunk arról, hogy a becsapódáskor az ESO (Európai Déli Obszervatórium) 8,2 méteres négy VLT (Very Large Telescope, Nagyon Nagy Teleszkópja) közül a második (UT2: Unit 2) távcsöve Nasmyth-fókuszában elhelyezett UVES (Ultraviolet and Visual Echelle Spectrograph) nagyfelbontású ultraibolya és vizuális tartományban működő színképelemző készülékével kimutatták a nátriumot és lítiumot.
Kiderült, hogy becsapódáskor a felcsapódó anyagfelhőben megjelenő nátrium a Hold felszínéből, a kőzetekből és a regolitból származik, amelyet a becsapódó rakétafokozat hatalmas mozgási energiája párologtatott és lökött a magasba. Tehát a nátrium nem a rakétafokozatból származik, hanem holdi eredetű.
A lítium azonban nem a Hold anyagából, hanem a rakétafokozatból származik. Ugyanis alumínium-lítium ötvözetből vannak a Falcon 9 szerkezeti elemei, így a nagyméretű üzemanyagtartályok is könnyű, de erős alumínium-lítium ötvözetből készülnek. Ez a speciális űripari fém- és ötvözetfajta kilogrammokban mérhető mennyiségben tartalmaz elemi lítiumot, amely a becsapódás pillanatában felszabadult és kimutathatóvá vált a spektroszkópiai elemzéssel az ESO nagy VLT távcsövére szerelt UVES érzékeny színképelemző készülékkel.
A Földről honnan lehetett megfigyelni a Falcon-9 becsapódásának következményeit?
Az alábbi térkép különböző színekkel mutatja, hogy honnan és mennyire lehetett megfigyelni a SpaceX Falcon-9 második rakétafokozatának holdi becsapódási következményeit 2026. augusztus 5-én 06:35 UTC-kor és utána.
Az előző hírben már megemlítettük, hogy a NASA LRO (Lunar Reconnasissance Orbiter) Hold körül keringő szondája részletes felvételt fog tudni készíteni a Falcon-9 becsapódási helyéről. Az LRO felvételekből meghatározható lesz a becsapódási kráter átmérője, mélysége és a becsapódáskor kidobott anyag mennyisége és összetétele. Ezt kíváncsian várjuk.
A hír GINOP-2.3.2-15-2016-00003 „Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.
Források:
Spaceweather image gallery (Mason Klenklen, 2026.08.07.)
Spaceweather image gallery (Marcus Prazniak, 2026.08.07.)
Spaceweather image gallery (Agnieszka & Friedrich Deters, 2026.08.07.)
The Korea Herald (2026.08.06-07.)
Toshi Nakamiura (X.COM, 2026.08.06.)
Jose Maria Madiedo (X.COM, 2026.08.06.)
Spaceweather.com image gallery – Earth map (2026.07.28.)
Spaceweather.com image gallery – impact site (2026.07.28.)
Spaceweather.com image gallery – finder (2026.07.28.)
Kapcsolódó internetes oldal:
