Útnak indult a következő űrfotometriai misszió, a TESS-űrtávcső

1909

A NASA Small Explorer programjának legújabb darabja, az MIT kutatói által irányított Transiting Exoplanet Survey Satellite (TESS) sikerrel elrajtolt a földfelszínről, és megkezdte a pályára állási manővereit. A magyar idő szerint április 19-én hajnalban felbocsátott űreszköz az elkövetkező hetekben egy igen speciális, korábban soha nem használt, a Hold keringésével 2:1-es rezonanciában álló pályára fog állni a Föld körül1.

A TESS űrtávcső művészi ábrázolása. Forrás: NASA/TESS

Erőssége elődjével, a Kepler-űrtávcsővel szemben, hogy (bár alacsonyabb határfényességig, de) szinte a teljes égboltot fogja vizsgálni az elkövetkező 2 évben. Elsődleges célja a hozzánk legközelebbi, pár száz fényéven belüli nagyjából 2 millió legfényesebb csillag vizsgálata. Előzetes becslések szerint kb. 1000-10.000 exobolygót fog fedési módszerekkel felfedezni (azaz detektálni a csillag fényességében a bolygó átvonulása során tapasztalható apró fényességcsökkenést2), azonban a csillagászat számos egyéb területén belül is komoly eredményekre számíthatunk tőle. Vizsgálni fog többek között aszteroszeizmológiai célpontokat, a látómezőjébe eső fényesebb galaxisokat, de jó eséllyel szupernóva-felvillanásokat is megpillanthat a jövőben.

Az exobolygó-felfedezések során a legtöbb információ, amit megtudhatunk, a bolygó tömegére és méretére, valamint a pályaparamétereire vonatkozik. Azt azonban mindmáig nem sikerült eldönteni, hogy egy Földhöz hasonló bolygó milyen légkörrel rendelkezik, hiszen lehet Merkúr-szerű, légkör nélküli kopár pusztaság, vagy a Vénuszhoz hasonló fullasztó pokol is. A TESS viszonylag közeli célpontlistája nagyban megkönnyíti a csillagok földi bázisú utánkövetését, ami az exobolygókutatásokban komoly előrelépést fog jelenteni. A közeli exobolygók esetében a későbbi földi mérésekkel képesek lehetünk a bolygók légkörét megvizsgálni, ezáltal az életet vagy annak lehetőségét hitelt érdemlően is kimutatni.

A teljes égbolt átvizsgálása egyetlen távcsővel igen lassú folyamat lenne, ezért nem kevesebb, mint 4 darab nagy látómezejű távcsővel látták el az eszközt, melyek együttesen az égbolt majd 5%-át képesek egyszerre lefedni. Egy-egy égi irányt 27 napon keresztül fog vizsgálni, kivéve az ekliptikai pólusok irányát, ami körül körbefordul a távcső, így azokat közel egy éven keresztül fogja vizsgálni.

A távcső teljes égboltot lefedő mérési stratégiája. Forrás: NASA

Külön kiemelendő, hogy magyar kutatók és kutatócsoportok is tevékenyen részt vesznek a TESS programjában: – bár a TESS egy amerikai misszió, mégis van benne szignifikáns magyar jelenlét, az MTA CSFK Csillagászati Intézete kutatói által. Pál András az MIT munkatársaival dolgozik együtt azon, hogy az űrtávcsőről leérkező adatokat minél gyorsabban feldolgozhassák és ellenőrizhessék, és kiszúrják az ígéretes bolygójelölteket. Ráadásul az általa létrehozott Légyszem-kamera kiválóan alkalmas lesz a 27 napnyi űrmérések hosszabb távú kiegészítésére, bár kisebb pontossággal. A csillagok vizsgálatába pedig a teljes SPEX (Space Photometry, Stellar Pulsations and Exoplanets) kutatócsoport kapcsolódik be: a csoport vezetője, Szabó Róbert, egyben a nemzetközi konzorcium cefeida és RR Lyrae változócsillagokat vizsgáló munkacsoportjának irányításáért is felel. – fogalmazta meg Molnár László a sciencemeetup blogon.

A Holddal rezonanciába állított pálya hosszú távú stabilitást fog biztosítani az eszköz keringése szempontjából. Ez azt is jelenti, hogy az eredetileg tervezett két év után akár még egy évtizeden keresztül is működőképes maradhat az eszköz. Addig is kíváncsian várjuk az űrfotometria következő zászlóshajójának első eredményeit.

Videó:

Lásd még:

tess.gsfc.nasa.gov

sciencemeetup blog

[1] A rezonancia miatt a TESS pályája Földtől legtávolabbi pontjában (apogeumában) egészen a Hold pályájáig távolodik (annak pályasíkjából erősen kiemelkedve), azonban mindig olyankor ér oda, amikor a Hold a saját pályáján attól a ponttól 90°-kal előbbre vagy hátrébb tartózkodik. Emiatt a műhold a keringése legnagyobb részében igen messze tartózkodik tőlünk, majd a Föld közelébe érve gyorsan letölthetőek a mérési adatai.

[2] A kimutatandó fényességcsökkenést arányában elképzelve egy ipari reflektor előtt átrepülő szúnyogra érdemes gondolni.

Hozzászólás

hozzászólás