A Merkúrra nem egyszerű eljutni. Bár hozzánk legközelebbi állásában „mindössze” 77 millió kilométer távolságra van a Földtől, az európai-japán BepiColombo missziónak mégis több energiára lesz szüksége eljutni ide, mintha a Naptól 4,4 – 7,3 milliárd km közötti távolságra keringő Plutót vette volna célba.
Az űrszonda útja a belső Naprendszerben hét éven át tart majd, mielőtt két keringőegysége, az Európai Űrügynökség (ESA) Mercury Planetary Orbiter, illetve a Japán Űrügynökség (JAXA) Mercury Magnetospheric Orbiter, megfelelő pályára állhatnak a megperzselt kőzetbolygó körül. Összehasonlításképpen a Solar Orbiter, ami a Naphoz még közelebb, a Merkúr pályáján belülre igyekszik, alig 2 év alatt eléri a célzott pályáját.
Miért ilyen hosszadalmas akkor a BepiColombo útja? Mivel a Földtől indulva a Nap felé halad, ahhoz, hogy megfelelő sebességgel érje el a kívánt Merkúr körüli pályáját, a Nap gravitációs vonzása miatt folyamatosan fékeznie kell. A lassítást a Mercury Transfer Module-on levő, napenergiával működő meghajtórendszerével, valamint összesen kilenc darab szoros megközelítéssel oldja meg. Ezek során a Föld, Vénusz, illetve a Merkúr gravitációs vonzását használja ki a lassításhoz (ami az égi mechanikai paradoxonnak megfelelően végül nagyobb sebességű keringést fog eredményezni – a szerk. megj.). A következő bolygómanőver éppen a Föld segítségével fog megtörténni 2020. április 10-én.
A BepiColombo útját most mi magunk is nyomon követhetjük, a BepiColombo SGS csapatának 3D eszközei jóvoltából. Erre a linkre kattintva elérhető a szonda helyzetét bemutató „Where is BepiColombo & Attitude Viewer” interaktív alkalmazás. Használatával megnézhetjük a szonda pályáját, aktuális helyzetét, távolságát a Földtől, Naptól, Vénusztól, Merkúrtól, valamint térbeli elhelyezkedését is. A csúszka állításával, vagy az alkalmazás tetején, előre beállított eseményekre kattintva a küldetés különböző fázisait tekinthetjük meg.
Forrás: ESA
