A Cassini űrszonda egyik felvétele alapján úgy tűnik, hogy bizonyítékot találtak, esik az eső a Szaturnusz legnagyobb holdján, a Titan északi sarkánál. Az eső lenne az első jele annak, hogy a hold északi féltekéjén megkezdődött a nyári évszak.
„Az egész Titan-közösség alig várta, hogy felhőket és esőt lássunk az északi pólusnál, amely az északi nyár beköszöntét jelzi – de az időjárási modelljeink előrejelzései ellenére nem láttunk semmit”, mondta Rajani Dhingra, a University of Idaho egyetem fizikus PhD hallgatója, a Geophysical Research Letters folyóiratban publikálásra elfogadott új tanulmány szerzője. „Az emberek csak úgy hívták, a hiányzó felhők különös esete.”
Dhingra és kollégái egy reflektív területet azonosítottak a Titan északi pólusánál, a Cassini közeli infravörös tartományban mérő VIMS (Visual and Infrared Mapping Spectrometer) műszerével készített 2016. június 7-ei felvételén. Körülbelül 74 500 km2, közel háromnegyed Magyarország méretű terület, mely sem a korábbi, sem a későbbi képeken nem jelent meg.
A rövid élettartamú reflektív események különféle analízisei arra utalnak, hogy valószínűleg nedves felszínről visszaverődő napfény okozhatta a jelenséget. A tanulmány a visszatükröződést metánesőt követő, valószínűleg párolgási időszakkal magyarázza. „Mintha egy napsütötte vizes járdát néznénk”, mondta Dhingra.
Ez a reflektív felszín jelenti a hold északi féltekéjén történő nyári esőzések első megfigyelését. A földi évszakokkal összevetve a Titanon egyetlen évszak 7 földi évnek felel meg. A Cassini űrszonda érkezésekor épp a déli féltekén volt nyár, ott figyeltek meg esőzést és felhőket. Klímamodellek alapján úgy várták, hogy hasonló időjárás várható az északi féltekén is a 2017-es nyári napfordulóhoz közelgő években – de 2016-ig nem jelent meg a várva várt felhőtakaró. Ez a mostani megfigyelés segíthet a kutatóknak jobban megérteni a Titan évszakait.
További kutatások arra utalnak, hogy a metáneső kavicsos felszínhez hasonló felületre eshetett, mondta Dhingra. Egy durvább felszín inkább amorf mintázatokat generál, ahogyan a folyadék szakadékokban és vízmosásokban gyűlik össze, míg a sima felületre hulló csapadék nagyjából körkörös alakú tócsákat alkotna.
„Szeretnénk, ha a modellünk előrejelzései visszaadnák a megfigyeléseinket. Ez az eső bizonyítja, hogy az éghajlat követi azokat az elméleti klímamodelleket, amiket ismerünk.”, mondta Dhingra. „Nyár van. Még, ha később is következett be, de eljött. Most pedig ki kell találnunk, hogy miért késett.”
Forrás: phys.org
