Közel harminc éve figyeli az univerzum távoli szegleteiből érkező halk, alacsony frekvenciájú rádiójeleket a Mumbai-tól 200 kilométerre fekvő GMRT (Giant Metrewave Radio Telescope) rádióteleszkóp. Az Y formában elrendezett, harminc darab, egyenként 45 méteres átmérőjű antennából álló hálózat 25 km2-en terül el. Működése óta több tucat ország csillagászait segítette a legtávolabbi ismert galaxisok, továbbá az eddig ismert legnagyobb robbanás, az Ophiuchus szuperhalmazban található fekete lyuk óriási kitörésének tanulmányozásához. A GMRT az egyik legérzékenyebb rádiótávcső az alacsony frekvenciájú tartományban, de meglehet, hogy egy teljesen hétköznapi forrás fogja megsüketíteni: a vonatok.
Néhány hete feltételesen engedélyt kapott egy nagysebességű vonat sínpárjának megépítése, ami keresztülhaladna a GMRT területén, némelyik antennától alig 960 méterre. A tervezők 48 darab elektromos személyszállító vonatot terveznek a területre 2026-ig, valamint több teherhordó vonatot is, így a Pune és Nashik városokat összekötő 235 kilométeres vasúti szakasz minden nap használatban lenne.
A lehetőség pedig elég aggasztó a csillagászokra nézve. A fő problémát itt az áramszedő jelenti, ami a vonat tetején folyamatosan hozzáér a sínek felett húzódó nagyfeszültségű vezetékekhez, hogy a vonat haladni tudjon. Ahogyan az áramszedő hol hozzáér, hol egy kicsit eltávolodik a vezetékektől, szikrázik és kisebb elektromágneses kitöréseket okoz, amik a GMRT teljes megfigyelési tartományán elnyomják a rádiójeleket. A problémát csak tovább tetézik a vasúti kommunikációs eszközök, amik további interferenciát okozva gyakorlatilag ellehetetlenítik, hogy a rádióteleszkóp bármilyen jelet észlelhessen a 100 – 1450 MHz frekvenciájú tartományon.
A rádiótávcső megóvásáért dolgoznak a kutatók, akik arra kérték a tervezőket, hogy fontolják meg a vasúti vonal áthelyezését, vagy a vonat alagútban vezetését. Yashwant Gupta, a GMRT rádiótávcsövet működtető NCRA (National Centre for Radio Astrophysics) vezetőjének elmondása szerint azon dolgoznak, hogy együtt tudjanak élni a vasúti vonallal, de az interferencia minimalizálásához legalább 15 – 20 km-re kellene azt vezetni a rádióteleszkóptól.
A vasúti projekt vezetése nem kommentálta a kutatók felvetéseit. A helyi politikusok viszont már régebb óta nyíltan támogatják az új vonal építési projektjét. Amol Kolhe, a régió parlamenti képviselőjének elmondása alapján, habár a GMRT valóban a tudományos büszkeség egy forrása, de visszatartja a régió gazdaságát, hogy folyton meg kell óvni az elektromágneses zavaró hatásoktól. Szerinte a tudományos projekteknek nem szabad a fejlődés útját állni, így ő arra számít, hogyha az új vasúti vonal építése emiatt elakad vagy jelentős veszélybe kerül, akkor abból minden bizonnyal probléma lesz a projektet támogató választópolgárok körében is.
A probléma gyökere India gyors gazdasági fejlődése. Mikor a csillagászok kiválasztották 1990-ben a GMRT építésének helyszínét, akkor ritkásan lakott, a környező hegyek által a távoli városok elektromágneses szennyezésétől védett terület volt. Idővel viszont a közeli közösségek növekedtek és egyre több lett a rádiójeleket kibocsátó technológia a környéken, mint az elektromos távvezetékek, lámpák, motorok, mobilhálózatok vagy akár a szúnyogirtó készülékek.
Mára a GMRT azon kevés rádióteleszkópok egyike, ami sűrűn lakott területen található, a fenntartói pedig rengeteget dolgoznak azért, hogy megvédjék a zavaró rádiójelektől. A kutatók a rádiótávcső 30 kilométeres körzetében követik a lehetséges zajforrásokat és időről időre egyeztetnek az üzletekkel, földművelőkkel és helyi lakosokkal a műszereik és más, rádiózajjal járó tevékenységeik megváltoztatásáról. Kolhe szerint ezek a szabályozások miatt még a mobiltelefonok is későn terjedtek el a környéken.
A GMRT fenntartóinak álláspontja szerint viszont a rádiótávcső nem ártott a helyi gazdaságnak. Gupta kiemelte, hogy a kutatóközpont az elmúlt években több, mint 2000 helyi vállalat indítását engedélyezte, beleértve két cukor feldolgozó üzemet is. Mobilszolgáltató cégekkel, szélerőművekkel és az indiai légierővel is együttműködtek a potenciális konfliktusok megoldásában.
A GMRT a kora és az újabb rádióteleszkóp érkezése ellenére is még mindig fontos szerepet játszik a kutatásban; különösképpen a korai univerzum elektromosan semleges töltésű hidrogénatomok alkotta felhők gyenge jeleinek érzékelésében. A rádióteleszkóp jelentősen hozzájárul a semleges hidrogén felméréséhez, ami elengedhetetlen a csillagok és galaxisok fejlődésének megértéséhez.
Gupta és több csillagász is bízik benne, hogy sikerül megoldást találni a rádiótávcső és a vasúti vonal problémájára. Nehezíti a folyamatot, hogy egyelőre a vasút képviselői nem hajlandóak kommunikálni a kutatókkal, miközben egyidőben nyomást gyakorolnak a kormányra, hogy minél előbb zöld utat kapjanak. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy több jelentős választás lesz a következő időszakban, így a megválasztott képviselők valószínűleg sem késleltetni, sem átalakítani nem szeretnék a projektek. Kolhe elmondása szerint viszont nyitottak a megoldási ötletekre és bízik benne, hogy megindul a kommunikáció a két oldal között. Úgy érzi, eljött az ideje annak, hogy alapos párbeszédet nyissanak arról, hogy hogyan gurulhatnak vonatok a Földön úgy, hogy ezzel ne nyomják el a kozmosz hangjait.
Forrás: Science
