Ha megvizsgáljuk a lentebbi képen látható galaxispárt, könnyedén észrevehetünk benne egy arcot vérben forgó szemekkel, amint félelmet keltően ragyogják be a kozmosz sötétjét.
A galaxispár bal oldali tagja az IC 2163 nevet viseli, és az utóbbi évmilliók során olyannyira megközelítette a jobb oldalt látható, NGC 2207 jelű galaxist, hogy szinte súrolta azt. A képen látható élénk színek a NASA James Webb-űrtávcsövének közép-infravörös, és a Hubble-űrtávcső látható, illetve ultraibolya tartományon készített felvételeinek hamis színes kombinációját mutatják.
A két galaxis anyagának összeütközése által létrehozott lökésfrontok élénkvörös színnel jelennek meg a képeken, a két szem feletti „szemhéjak” pedig az egyes galaxisok spirálkarjainak ütközés utáni maradványát mutatják.
Az ilyesféle galaxis-kölcsönhatások következtében az egyébként szabályos alakú galaxisok spirálkarjai eltorzulhatnak, és az ütközés során árapálynyúlványok jöhetnek létre. A képen az IC 2163 galaxis közepe, és bal oldala közötti diffúz, kisebb spirálkarok ennek a folyamatnak a hatására alakultak ki. Ezekhez hasonló nyúlványokat figyelhetünk meg a két galaxismag között is, amelyek megmutatják, hogy a galaxispár immáron egy életre egymáshoz kapcsolódott.
A páros mindkét tagjára jellemző a magas csillagkeletkezési ráta: a galaxisokban évente átlagosan két tucatnyi Nap-méretű csillag jön létre. Ez jócskán meghaladja galaxisunk, a Tejútrendszer csillagkeletkezési ütemét, itt ugyanis évente körülbelül 2-3 új, Nap-típusú csillag születik. A két távolabbi galaxisban az elmúlt évtizedekben hét szupernóva-robbanást is sikerült detektálni, amely szintén felülmúlja a Tejútrendszert, ahol jellemzően 50 évente figyelhetünk meg csillagrobbanást. A két galaxis intenzív szupernóva-tevékenysége átrendezi a spirálkarokban található csillagközi gáz és por struktúráját, ezzel lehetővé téve megannyi új csillag születését.
A csillagkeletkezés jelei a Hubble-űrtávcső ultraibolya tartományon készített felvételein látszanak, a mellékelt képen pedig kék színnel jelennek meg. Szintén ezt mutatják a rózsaszín és fehér régiók is, amelyek a James Webb-űrtávcső közép-infravörös adataiból világlanak ki. A képen látható egyéb fényes régiók a szupernóva-robbanások jeleit mutatják, amelyeknek okán láncreakció szerűen indult be a csillagkeletkezés a két galaxis bizonyos régióiban.
Szintén érdekes kérdés, hogy vajon mi vár a jövőben a galaxispárosra. A becslések szerint az elkövetkező évmilliókban a két galaxis többször is elhalad majd egymás mellett, míg végül magjuk és spirálkarjaik összeolvadnak, és egy új, nagyobb méretű galaxist hoznak létre. Később, amikor kimerülnek a csillagközi gáz-és porraktárak, a csillagkeletkezés lassulni kezd, az égi színpad pedig elcsendesedik.
A cikk forrása: https://webbtelescope.org/contents/news-releases/2024/news-2024-136